Help, plíz :D

Van egy olyan óránk, hogy “A társadalomtudományi kutatás”, erre kéne írnom egy esszét szinte bármiről. Úgy döntöttem, hogy valamilyen szubkultúráról szeretnék írni, és mi mást választottam volna, mint a keleti kultúrák megjelenését a magyar társadalomban. Ehhez viszont kéne egy kis segítség, úgyhogy ha valakinek van 10 perc szabadideje, kérem válaszoljon a kérdésekre itt kommentben, nagyon sokat segítenétek vele :). Lehet akár név nélkül is (mármint felhasználónév nélkül :D), nekem csak az a lényeg, hogy minél több “anyagból” tudjak dolgozni. Előre is köszönöm mindenkinek, aki kitölti :).

Szerk.: köszönöm mindenkinek, aki kitöltötte^^

Kérdések:
1. Hány éves vagy? Ha valaki nem szeretné elárulni a korát, nyugodtan írjon korcsoportot: 1-11, 12-14, 15-17, 18-25, 26-35, 36-
2. Kb. hány éve kezdtél el érdeklődni az adott keleti kultúra/kultúrák iránt?
3. Mi által kezdett el érdekelni? Hogyan találkoztál először az adott “dologgal”? (Itt most nem olyan válaszokat várok, hogy “már kiskoromban is néztem a DB-t”, hanem konkrétan, amikor már tudtad is, hogy miről van szó)
4. Mit szeretsz leginkább abban a témában, ami által elkezdett érdekelni valamelyik kultúra? (arra a témára gondolok, amit elvileg a 3. kérdésre írt válaszodban említesz^^)
5. Ezáltal a többi keleti kultúra felé is elkezdtél érdeklődni, vagy csak az az 1 érdekel?
6. Milyen hatással van az életedre? (pl. megváltozott-e a zenei ízlésed, azóta több azonos érdeklődési körű barátot szereztél, japánul/kínaiul/akármilyen nyelven szeretnél tanulni, esetleg párt is ez alapján választasz, stb.)
7. Mit gondol róla a családod, barátaid?
8. Ha anime/manga fan vagy: mi a véleményed a fandomról? Ha régebb óta benne vagy a témában (min. 5-6 év, mert akkor még nem voltunk ilyen sokan :D), akkor mi a meglátásod, mennyit és miben változott a fandom?
9. Szerinted mi a véleménye a magyar társadalomnak az érdeklődési körödről? (Főleg anime/manga téma, mert pl. a harcművészetekről nem szoktak rémhírek keringeni :D)
10. Hogyan jelenik meg a médiában? Jó, rossz vagy esetleg fals képet mutatnak róla? Mit gondolsz, miért?

Ennyi lenne… és mégegyszer köszönöm előre azoknak, akik kitöltik és segítik a munkámat :3.

36 hozzászólás

  1. Hello, Leara 🙂
    01.:18-25-ös korcsoport

    02.:Kb. 4-5 éve komolyabban, de már kisebb koromban is szerettem ezzel foglalkozni

    03.:Olyan 2003-2004 körül mikor az Inuyasha ment az RTL-en meg az Animax betört A+ néven a köztudatba. Még újak voltak nekem az animék, elkezdtem neten is vadászni meg lestem esténként a TV-t (na meg hétvégén reggel RTL-t)

    04.:Talán azt hogy nem Amerikai, és teljesen más a felfogása a keleti (Ázsiai) emberkék életfelfogása, talán valamennyire közelebb áll hozzám ez, mint az amerikai életszemlélet. Amikor elkezdtem ezekkel foglalkozni, még volt bennem egy olyan is hogy lázadjunk a többi, a szokásos ellen

    05.:A többi keleti kultúra is elkezdett érdekelni természetesen, de nem kell itt világmegváltásra gondolni. Természetesen ezekhez sem úgy állok hozzá hogy “ők csak jót tudnak csinálni”…

    06.:Zenei ízlésem nem változott, maximum kibővült mert megismertem a “keleti régióból” is pár együttest, de nem annyira tetszenek hogy meg is változtassák az ízlésemet. Elég sokat nézek animéket, meg kicsit háttérbe szorult nálam a Hollywood-i filmipar is.

    07.:Családom és a barátaim is elviselik kb. olyan hozzáállással hogy: “Mindenkinek kell hogy legyen egy dolog amit szeret” Persze néha hallom hogy kinyilvánítják nemtetszésüket, de hülyének még nem mondtak emiatt. Elfogadják.

    08.:Szerintem egyre jobban kezd ksizélesedni a korhatár felfele és lefele is. Egyre többen vagyunk, kicsit kezdünk higulni is.

    09.:Szerintem úgy van ez, hogy még most mi vagyunk a fekete bárány, aztán pár év múlva már divatirányzattá fog válni a mostani helyzetet elnézve.

    10.:Néhol jó, néhol rossz képet mutatnak róla. Az a baj rengeteg a szűk látókörű ember, akik általánosítanak, meg negatív előítéletekkel illetik ezt a kultúrális eszközt. Médiát illetően meg még nem fordítanak rá akkora figyelmet szóval elég igénytelenül adják a TV-ben a sorozatokat, de majd lesz ez még jobb is.

    Örülök hogy segíthettem 😉

  2. igyekszem minél hamarabb kitölteni,de nemtudom hova írjam,ide,vagy msnbe ?:O

    amúgy tudom,hülye vagyok,most is megkérdezhetném 😀

  3. Cheegah: köszönöm :).

    Ubul: írd ide nyugodtan, egyszerűbb lesz összeszednem a válaszokat^^.

  4. Nah, én is kitöltöttem. (:

    1. 23 éves

    2. Maga a kúltúra iránt kb 3 éve.

    3. A japán nyelv által (ami ismerős által jött) , meg természetesen animékben látottak alapján is (a valós, életszerűekből).

    4. Ezen a kérdésen gondolkoztam a legtöbbet. Nem tudom, szeretem mindenestől. 😀 Ha a kultúrát nézzük, akkor a kaja az amivel hadilábon állok. (hal, főleg meg nyersen, meg egyéb tengeri herkentyűk. :S)
    Fura, de tetszik, h annyira ügyelnek az idősebbek tiszteletére (nem az idősebbekre gondolok főként), hanem a senpai-kohai dologra.

    5. Inkább csak a japán iránt főként, de azért nem zárkózom el a többitől sem.

    6. Zenei ízlésem inkább kibővítette mint megváltoztatta : ) (meg úgy filmbeli, mesebelit is), mert azért továbbra is szeretem a többit is, amit előtte. A nyelvet meg már írtam, h az is jött vele, és ez komolyabb lépésekhez is vezetett (megszereztem belőle tavaly az alapfokot, holnap pedig megyek középfokra : ) ) meg a jövőben valamilyen formában szeretnék a nyelvvel, (esetleg a kultúrával is) foglalkozni. (És jövőre még egy egy éves ösztöndíjat is megkockáztatok. ^^ Remélem összejön.)

    7. Szerencsére az egész család, és a közeli barátok is támogatnak, haverokkal nem nagyon tárgyalok meg ilyesmit, max elejtem nekik a témát, mosolyognak, hogy hű de jó, hogy bírod tanulni, ennyi.
    Egyedül az animék, amiket a család néha rossz szemmel néz, mikor begüzülök egy egész napra a gép elé, de mindig mondom nekik, h nagyon jó szókincs növelő, és pozitívan hat a nyelvtudásomra. :D)

    8. Olyan igazán elvetemült fan csak kb 3 éve vagyok, vagy kicsit több, sajnos nem tudom pontosan. Változásról nagyon nem tudok írni, csak h milyennek látom. És forumokon járkálva, hát… több a fangirl, mint a fan.

    9. Szerintem a nagytöbbség elítéli mind az animekat, mind a japánokat, mert mindig csak a negatívumairól cikkeznek. Az animékat okolják, mert a kisgyerek kiugrik az ablakból, pedig sztem a mai nevelésben kellene a hibát keresni. (Egy tizenéves gyereknek már szét kellene tudnia választani a valóságot és a mesét. Na de ez már nem ide tartozik. ^^)

    10. Mint ahogy fentebb írtam, főként negatív szemszögből mutatják be. A jó oldaláról kevesebbet írnak. A tényleg valós cikkek róla csak a rajongókhoz jutnak el a szaklapok által.

    Remélem használhatóak a válaszok. :3

  5. Persze, hogy használható és köszönöm szépen :).
    A középfokúhoz meg sok sikert :). Esetleg nem a 3 kyuu-ra mész? Az is holnap lesz és néhány ismerősöm megy is rá. Én tavaly csináltam meg a középfokút (mármint emelt szintű érettségit), de most nem mertem bevállalni ezt, mert nem tudtam, hogy mennyire lenne rá időm készülni (már tudom, hogy lett volna).

  6. Igen, igen a 3kyuure megyek a Károli Gáspárba. Vagyis a 3kyuusöket átpakolták másik épületbe vagy két sarokkal odébb. ^^ Kár hogy nem jössz. Sok szerencsét az ismerőseidnek is.:)
    Nekem meg pont, hogy végül nem lett annyi időm mint számítottam, így necces lesz kicsit, de próba szerencse.:)

  7. Úgy volt, hogy elmegyek a többieknek szurkolni, de annyi tanulnivaló jött össze, hogy sajna nem tudok menni :S.
    Mindenesetre sok sikert, neked is szorítani fogok^^.

  8. 1. 22.
    2. Réges-régen, talán hetedikes koromban…
    3. …elkezdtem taekwondózni, azt mondanám első találkozásnak. Aztán az abba-, az érdeklődés pedig megmaradt, bár kicsit keletebbre-északabbra tolódott az idők során Koreánál (de most megint visszatérni látszik).
    4. Valami új, valami “egzotikus”
    5. Természetesen a többi is, ld. hármas kérdés 🙂
    6. Hatás…hát nyelvtanulás (japán), továbbtanulási irány (koreai szak-japán minor)… Zenei ízlésemet nem változtatta meg a téma, inkább beleilleszkedett – a tradicionális indiai-tibeti-japán muzsika és a mongol folk-rock/metal, de a modern japán és kínai zenék kevésbé, egyelőre.
    A keleti filozófiák is hatottak, ez viszont alapvetően formálta (formálja) a világnézetemet.
    Barátok… Hát ti vittetek el ennyire ebbe az irányba, még ha nem is sikerült valódi manga-animefanná tenni, megmaradtam műkedvelőnek 😀
    Párválasztás szintjén nem befolyásol a dolog, legalábbis nem úgy, hogy “csak mongoloid csajt, európai szóba sem jöhet”, csak annyira, hogy érdeklődési/világnézeti szempontból ne legyenek nagy ellentmondások, vagyis azért legyen otthon a keleties dolgokban is, vagy legalább legyen nyitott rá, ha már én ilyen vagyok 😀
    7. Támogatják/nem zavarja nagyon őket.
    8. Szkippelem a kérdést, nem vagyok szakértő a témában.
    9. Skatulyák-dobozok. Anime/manga gyerekeknek való, de mégsem, mer’ erőszakos meg szexuális és jujj. Meg idegen és nem európai. Fujj. És komolytalan. És…
    Persze van nyitás, amennyire így kívülről látom, már most divatirányzat, még ha nem is a teljes társadalomban, de olyan nem is lesz.
    Művészet, zene, filozófia és általános kultúra tekintetében már nem ilyen rossz a helyzet, de azért azon is van mit csiszolni.
    10. Ld. előző kérdés, illetve a “keleti szubkultúra” médiavisszhangja közel nem akkora, mint más, hasonló lakossági aránnyal rendelkező szubkultúráké. Persze ez nem baj, ettől lesz szubkultúra.
    Az is gond, hogy gyakran teljesen hozzá nem értő emberek formálnak véleményt és így hamis képet közvetítenek a nagyközönség felé, de ez általános probléma, nem csak erre a kérdéskörre vonatkozik.

    Hajrá, jó esszéírást 🙂 Kürtinek biztos tetszeni fog a téma 😛

  9. 1. 19 éves vagyok
    2. Kb 8 éve
    3. Az animék és képregények után a gésák miatt kezdett el nagyon érdekelni a japán kultúra. Még jópár éve láttam egy amerikai jatékfilmet, amiben szerepeltek gésák, és a rabjukká váltam. Sok könyvet szereztem, illetve kaptam róluk az évek során.
    4. Mindent:D De ha kicsit bővebben kéne kifejteni, akkor a kimonókat, a szépség kifejezését, a céltudatosságot, a ceremóniákat, a szertartásosságot…etc.
    5. Most tört be nálam a kínai kultúra őrülete (talán ezért is akarok kínai szakra menni az egyetemen:D)
    6. Hmm, van pár hasonló érdeklődési körű ismerősöm, akikkel sok mindenről lehet elbeszélgetni ebben a témában (de főleg a mangákról/animékről, a kultúráról már kevésbé, vagy ritkább esetekben) Változott az irodalmi ízlésem, mostanában sokat olvasok japán illetve kínai íróktól. Zenei téren nem változott az ízlésem, többnyire a fülbemászó anime openingek, endingek zenéjét kaparintom meg, de céltudatosan egy ázsiai bandát sem hallgatok.
    7. Anyukám teljes mértékben támogat, az összes mangámat ő vette, örül, hogy fordítok, támogatja, hogy valamelyik keleti szakra menjek az egyetemen. Apukám azt hiszi, hogy ez amolyan gyerekes dolog, amit ki fogok nőni (de nagyon téved:D), a barátom teljes mértékben elfogadta, sőt, mostanában rákapott a mangák olvasására.
    8. Nem vagyok jártas a témában olyan nagyon, és nem akarok hülyeséget írni.
    9. Hát, no comment… még mindig a régi sláger megy, ahol az anime még egyenlő a hentaial, meg a DB-al és a SM-al. A többségnek például fogalma sincs, hogy mi az a manga, és a gésákat még mindig ázsiai prostiknak tartják, amit kikérek magamnak.
    Régen kung-fuztam (amitől mindenki furán néz rám), de legalább a harcművészetek terén mutatkozik annyi pozitívum, hogy sok fiatal érdeklődik iránta, és “király” dolognak tartják.
    10. Japán kultúrával kb alig találkozom a médiában, az animék amiket magyar adókon leközölnek nem a kedvenceim, a hátamon is feláll a szőr néhány szinkronhangtól, a magyarra fordított és kiadott mangák (amelyeknek jó része vagy kínai, vagy koreai) nem a szívem csücskei, sokaknak nem is tetszik, és így nem is csoda, hogy valami ócska keleti bóvlinak tartják…

    Hát, remélem tudtam valamit segíteni neked, Leara:)

  10. Köszi Erri^^.

  11. Nyahh, akkor itten lennének az én válaszaim is 😉

    1.] 19 [áldott jó kor ~.~]
    2.] Hm, sztem olyan 4 éve O.o
    3.] Olyan 13-14 évesen eltévedtem egy olyan, csatornára, hogy A+… Ott megnéztem Lina kalandjait, tetszett meg minden, de csak magamban örültem. Miután pedig az egyik fórumban szintén rákerestem Slayers-re meglepően sokan szerették ugyanazt, amit én. Ott “világosodtam” meg az animét illetően ill. a legtöbb dolgot is onnan “szedtem”.
    4.] Meglehetősen eltér az európai kultúráktól, és “családiasabb” az egész. Engem ez fogott meg… Míg itt nálunk a család inkább befolyást jelentett, addig ott egy biztos támpontot egy olyan fogalmat, amit szentnek tartottak [az persze szintén igaz, hogy befolyással bírt]. Az életvitel is teljesen más… más felfogás, valahogy ésszerűbb… És mivel lényegesebben többen vannak, mint mondjuk mi, oda kell figyelniük egymásra. Mivel nem voltam keleten, nincs viszonyítási alapom, de ahogyan olvasom a cikkeket sokkal inkább feltűnik az, ahogyan egymással kommunikálnak ill. törődnek. Mondjuk, ha az ember egyszer végignéz egy ilyen riportot, amiben egy színésztől kérdeznek az aktuális forgatásról, a színész is megköszöni, hogy interjút adhatott és viszont… Szeretem, ha az embernek tisztelik a munkáját, és ők erre nagyon figyelnek.
    5.] Egyelőre csak Japán területén “mozgok”, de mivel a suliban is érintettük a keleti kultúrákat Kína is ugyanúgy érdekel, meg Korea is ^__^. De eddig csak a japán 😀
    6.] Igen, megváltozott. Nem olyan jelentősen, mert még mindig ugyanúgy szeretem az európai előadókat, de már sok japánt is meghallgatok. A barátok terén pedig, igen, több “animés” ismerősre tettem szert :D. Azt hiszem, aki egy kicsit is megszereti a kultúrát a benne élő-dolgozó emberekkel is jobban kezd foglalkozni. Nem kétséges, hogy a keleti embereknek van egyfajta kisugárzásuk, ami miatt az ember ott-ott felejti a tekintetét rajtuk. Én nem ragaszkodnék ahhoz, hogy ilyen párom legyen, de nem is lenne rossz dolog… Kár, hogy csak az idősebb korosztály utazgat el szerény kis hazánkba T_T.
    7.] Hát… ezt így együttesen nem lehet kezelni. Külön kategóriák vannak még családon belül is. Anyu és Apu már hozzászokott, annyira nem zavarja, hogy a szobám fala ill. minden négyzetcentimére árulkodik vmi keleties stílusról, viszont Mamám nem tudja megérteni, hogy miért szeretem annyira ezt. Az animét úgy, ahogy van gyerekesnek tartja. És van a kettő közötti kategória, a tesóim. Ők csak most ismerkednek vele [a tv-nek köszönhetően] így a dolgokról megoszlik a véleményük, de nem éppen van ellenükre.
    8.] A kezdeti időben, amikor elkezdtem nézni egy “híres” animét v. olvasni egy mangát, alig volt ember, akivel az átélt élményeket megbeszélhessem. Mostanra viszont a legtöbb 12-14 éves ismeri magának az animénék a stílusát [azt nem mondom, hogy tisztában is lenne a fogalommal], és élvezi. Az a szerencsém, hogy a közvetlen környezetemben ill. a környékünkön nem annyira elterjedt, és inkább “cikinek” találják, ha valakit érdekel ez a téma. Viszont az összejövetelek [lehet az Con vagy csak egy Anime Meet] teljesen megváltoztak. Egyre több és több ember jön el a rendezvényekre és egyre többször sikítoznak valamelyik szereplőn. Sokat változott, de azt hiszem, hogy még van mit fejlődnie [nem a fan-girlöket illetően] a fandom iparnak. Még mindig a legtöbb “jó” dolgot csak külföldről tudja az ember beszerezni. Persze, a mangáknál ez valamivel könnyebben megy, hisz már nagyon sok könyvesbolt rendelkezik ennek megfelelő kategóriával az internetes rendelést illetően, de még nem mondhatnám, hogy minden “tökéletes” lenne. Ennek ellenére nem bánom, hogy többen megismerik ezt a témát. Japán nagyon gyorsan fejlődik, nem kétséges, hogy az egyik kiemelkedő a 3. világ országai közül… Szeretném, ha többen is tisztában lennének a kultúrájuk ezen válfajával :D.
    9.] A magyar társadalom egy külön kategória… ennek én is része vagyok, tehát magamat sem tekinteném egyedülállónak. Lényegében arról van szó, hogy idősödő társadalomban élünk. Ha az ember kimegy az utcára, legtöbbször idős emberekkel találkozik. Ha így nézzük a dolgot, egy 60 éves idős néni nem igazán szeretne a megszokott életén változtatni és nagyon is furcsának találja ezt a fordulást. Sokan el sem akarják fogadni, hogy ilyen van. Nagyon sok helyen hallottam, hogy az anime ill. a manga [de inkább a japán rajzfilmek] a gyerekek személyiségét befolyásolják. Amikor megjelent Pokemon minden gyerek Ash-nek v. valamelyik szőrgombóc képébe képzelte bele magát, ebből pedig következtek a “katasztrófák”. Nem mondom, hogy némelyik ilyen hatást kelt, de a legtöbbje igenis odafigyel arra, hogy ne legyen túl megfoghatatlan, hiszen… a való életből merít, nem? Azt hiszem, még mindig nagy százalékban inkább tartózkodnak megismerni ezt az oldalát is a japán kultúrának.
    10.] Hát, az ezelőtti kérdésnél kitértem erre is, de akkor kicsit részletesebben. A média kezd egy kicsit felengedni. Többet engednek meg, hiszen a fandom is növekszik, ezért többen fogják nézni az adott animét vagy a kultúrával kapcsolatos dokumentum filmeket. Azt persze nem állítom, hogy minden szép és jó, hiszen akármikor kijelenthetik, hogy nem foglalkoznak a témával, mert túlságosan is “kegyetlen”. Hogy miért? Mert a média az emberek érdekeltségeit nézi… Ha valamelyik téma nem jó akkor azt leveszik a “napirendről”. Ez bekövetkezhet ennél a műfajnál is. Viszont, a fiatalság nagy része, szereti ezeket a sorozatokat, azt hiszem egyre több pozitívumot kapunk róluk. [legalábbis, merem remélni]

  12. És az enyém a leghosszabb X’DDD *ennyi idiótaságot összehozni O.o X”DD*
    [sebaj, már megint észrevettem vmit, amit elcsesztem >___>]
    Egyébként, szívesen és máskor is ^___^

  13. 1. 16
    2. Kb. 3 éve.
    3. Először az Animaxon néztem úgy animét, hogy tudtam is mi az. Köszönhetően egy éjszakának amikor nem tudtam aludni. xD
    4. Hm…hogy végre valami új, valami különleges.
    5. Igazából csak ez az egy.
    6. Szeretném alapfokon megtanulni a nyelvet, új ismerősöket szereztem, és a zenei ízlésemet változtatta meg.
    7. A családom nem szereti, de elfogadta, a barátaim is szoktak nézni animéket.
    8. Hogy egyre nagyobb lesz.
    9. Szvsz egy hóbortnak, vagy egy fura hobbinak állítják be.
    10. Jót is meg rosszat is. Általában olyanok írnak róla akik csak egy kis részét látják ennek az egésznek, és az alapján ítélik meg.

  14. 1, 21 éves vagyok
    2, 3-4 éve kezdem el nézni animét
    3, 3-4 éve megláttam a jetixen a sámán királyt, és elöhozta gyerekkorom legszebb délutánjait amit a tv elött töltöttem. Az internetnek hála bele tudtam kezdeni uj animékbe, és a végsö löketet az Elfen Lied adt meg komoly mondanivalojával.
    4, Föleg az animében megjelenö metakommunikáció érdekel, valamint a rejtett “bölcsességek” illetve maga a szorakoztatás az ami megfogott.
    5, jelenleg csak a japán kulturát tanulmányozom böszen, de a jövöben tervezek más kulturát is “kivesézni”
    6, hát..a zene izlésem gyökeresen változott, mondhatni a feje tetejére állt…más szemmel nézem továbbá az élöszereplös filmeket is..valahogy hiányzik hogy nem olyan szorakoztatoak,nem nyujtanak olyan élményt mint egy egy anime (történetben sem és jelenetekben sem). Továbbá elhatároztm hogy megismerem a japán kulturát, felfedezem azt ahonnan az anime ered. Részben az anime hatására döntöttem ugy hogy ha idöm engedi majd tanulok japánul, és amint lehet kimegyek megnézni élöben az országot.
    7,család: ámul,bámul,csodálkozik,hülyének néz, de rámhagyják a “diliket”. XD Barátok: van akit magammal rántottam,no nem annyiram int magamat, de a legtöbbet hidegen hagyja a téma és nem foglalkoznak vele.
    8,fandom….hát megmondom öszintén ezt a kifejezést még nem nagyon hallottam..de ha a fanatizmusra gondolsz…hát eléggé durva hogy megyek az utcán és sipitozo 11-14 éves csajokat látok akik nyáladzanak L-re meg a többi bishire és ugy csinálnak mintha élö emberek lennének…nem mondom mindenki átesett szinészi szerelmen, de azok legalább élnek..^^; Eléggé lecsökkent a normál animések száma…vagyis ez igy nem igaz…inkább a normál animések magas kora…szoval sokkal több a kis tizenéves aki megnézett egy vagy két sorozatot és azt hiszi hu de májer, mint az aki idösebb,felfogja amit néz és csöndesen kulturálodik.
    9, sajnálatos modon kicsiny hazánk visszamaradott agyi tevékenységének hála az anime még mindig a Hofehérke szintjén van leragadva, vagyis gyerekeknek szolo mese,amit a felnöttek nem néznek meg mert kinöttek belöle, és ha egy 16 éves egyénröl kiderül hogy animét néz, azt vagy körülsipitozzák a fanok vagy kiközösitik az átlag emberek mondván hogy “fel kéne már nöni”…
    10, hogy jelenik meg?az animaxon kivül? meg a két animés ujságonkivül? SEHOGY! Már az nagy szám ha a metroban bekerül egy 2 soros cikk az animeconrol. A médiának az a jelenság nem “hir” hogy anime…majd akkor lesz az ha egy cosplayes brutálisan megölt egy kisgyereket,miután vágignézett egy horro animét amiböl a technikát vette. Nah ez már hir lenne. Kis hazánkban, söt talán az egész világban nem lányeg az hogy egy szubkultura terjed. Majd ha amiatt szubkultura miatt ölni fognak,akkor irnak rola. Addig megmarad gyerekeknek szolo mesének amiben se pénz,se fantázia,se turizmus,se gazdaság,se marketing nincs…és csak akkor fognak rájönni arra hogy tvedtek,mikor már késö lesz…XD

  15. 1. 18, hell yeah.
    2. fogalmam sincs. olyan három éve.
    3. húha… unatkoztam nyáron a nagyanyámnál, tehát Slayerst néztem >D
    4. a zenét és az utcadivatot *__________*
    5. érdeklődtem a többi iránt is, de hát egyik sem olyan érdekes, mint a japán… : DDD
    6. a zenei ízlésem kitárult, nagyon sok új barátom lett, a párválasztásban abszolúte nem játszik szerepet, japánul megtanulnék, ha lenne rá időm és pénzem meg szorgalmam, de kábé minden nyelvvel így vagyok, illetve az öltözködésemet befolyásolta kismértékben.
    7. a barátaim többsége elfogadja; a húgom is szereti az animát/mangát/zenét, az öcsém meg engem majmol, tehát ő is. >D a szüleim nem nagyon szólnak bele.
    8. nem vagyok fan, legalábbis nem az a “sikítozomfetrengeknyáladzok” fengörl, akik “YAOIIIIIIIIIII!!!!”-t üvöltöznek, vagy minden második percben Uruhát akarják szexuálisan inzultálni, vagy nem tudom. általában nem vagyok jó véleménnyel a fandomról, mert ezek az elemek a leghangosabbak és legfeltűnőbbek, pedig tudom, hogy nem csak belőlük áll az egész.
    9. szerintem a háromnegyedüknek a “mangapornó” jut róla eszébe. tisztelet a kivételnek.
    10. az mtv [a zenetévé és az állami adó is] egészen elfogadható képet fest róla szerintem… amikor a Ghost in the Shellt vagy az Akirát vagy bármit adtak ott, semmi szenzációhajhászás, hogy “úúúú, így fog folyni a vér és eeeeekkora mellek lesznek benne”, hanem csak a tényeket közölték velük kapcsolatban. a kereskedelmi adók meg ugyebár mindenből szenzációt csinálnak -_-

    remélem, hogy hasznát veszed ^^ örülök, ha segítettem ^^*

  16. 1. 22 de ez nálam a 12-14es korcsoport

    2. ~4 éve

    3. konkrétan olyan társasággal kezdtem ismerkedni neten/élőben,akik ezt a stílust képviselték,és akaratlanul is rámragadt 😀 , persze pozitívan.De természetesen én is érdeklődtem a téma iránt ,főleg pár anime megnézése után. Alapesetben az anime volt a mérvadó,4 éve még nem volt itthon netünk,és nem is nagyon volt olyan ismerősöm,akit érdekelt volna ez,viszont bátyám mindennap hozott egy köteg cd-t,amin rengeteg rész volt,és együtt néztük folyamatosan.Miután lett net,a hiányzó részeket is megakartam nézni az adott sorozatból,kerestem,kutattam,sokszor fórumokon,DC-n,és elsősorban ott is ragadtam,mert ott már kivolt alakulva egy kis csoport,akik által jobban belemerülhettem az animékbe,és kiterjeszthettem érdeklődésem a keleti kúltúrák iránt is.

    4. ez egy jó kérdés,ugye a csapból is csak a nyugati világ és az elamerikásodás folyik évek/évtizedek óta, és ez kezdett sablonossá válni számomra,jó,érdekel a nyugati világ is,de az előbb említettek miatt kellett valami újszerű is,amit szivesen megismerek,legyen az kúltúra,egzotikus étel,vagy simán csak más népcsoportú emberek. Mint fentebb írtam,engem mondhatni belevittek ebbe,de nem bántam meg 😀

    5. Keleti kúltúrán belül jórészt a koreai ami még érdekfeszítő,de idáig inkább csak a koreai filmek végett,bár érdekel a nyelvük is.

    6. Hogy mennyire van kihatással rám,nehéz eldönteni,tény hogy megszaporodtak azon barátaim akik szintén érdeklődnek a keleti kúltúra iránt,aminek természetesen örülök,de attól függetlenül maradt minden a régiben,csupán tágult az érdeklődési köröm,zenei ízlésem is maradt a régi,bár azért szemezgettem már jópár ázsiai együttessel,de 10ből 1 ha megfogott. Mindenhez kell a megfelelő hangulat,van mikor egyáltalán nem érdekel.

    7. Természetesen azok a barátaim,akik szintén érdeklődnek a téma iránt,elfogadják :D,akik elhatárolódnak a témától,azok se hangoztatták negatívan a véleményüket,max megmondták,hogy őket ez egyáltalán nem vonz. Családon belül viszont mindenki elfogadja természetesen,például anyu pár hónapja megkérdezte,hogy miért nem akarok japán nyelvvizsgát csinálni 😀
    Ismerősöknél már más a helyzet,vegyesek az érzelmek,ugyan gond nem volt még belőle,de sokan az általános magyar felfogás,és általánosítás szerint csoportosítanak be.

    8. ebben nemtudok véleményt nyilvánítani :S

    9. pár éve még a média eléggé negatívan hangoztatta a véleményét,mostanság kezdik elfogadni , hogy itthon a keleti kúltúra is kezd hatalmas méreteket ölteni(köszönhető az egyre növekedő kúltúrális rendezvények miatt),mivel egyre többen érdeklődnek eziránt.Persze félő,hogy ez a fajta rajongás is átfog menni divattá,mint az amerikai dolgok,de nyáron is jó volt hallani a rádióban,mikor megemlítették,hogy lesz például animecon,mint kultúrális rendezvény.

    10.A médiáról fentebb írtam,az általánosítás még mindig megy,főleg beskatulyázás terén,de azért értek meglepetések is,olyanok akik teljesen más stílust vallanak. A Gamestartól is kinn volt néhány ember ősszel videókamerával a kezükben a szokásos időben megrendezett conon,és eléggé pozitívan álltak ők is a dologhoz. Ha ez így megy tovább,egyre inkább elfogadottabbá válik,de félő hogy lassan divattá is.

  17. 1. Hány éves vagy?

    Xiiau: 21

    2. Kb. hány éve kezdtél el érdeklődni az adott keleti kultúra/kultúrák iránt?

    Xiiau: egy kicsit mindig érdekelt, de komolyabban 17 évesen kezdtem foglalkozni első sorban a japán és az indiai kultura iránt

    3. Mi által kezdett el érdekelni? Hogyan találkoztál először az adott “dologgal”?

    Xiiau: 😀 ez is 17 éves koromban történt. ekkor néztem az első olyan sorozatomat, amiröl már tudtam hogy ilyen “speciális”. mind a manga mind az animében az első ilyen a Neon Genesis Evangelion volt, ami meghatározta a későbbi érdeklődési körömet. elsősorban a filozofikus, felnőtekenek szólo animéket, mangákat preferálom.

    4. Mit szeretsz leginkább abban a témában, ami által elkezdett érdekelni valamelyik kultúra?

    Xiiau: Azt hogy olyan… “kék”. a távol keleti kulturákban elsősorban az élethez való hozzáállást szerettem meg nagyon.

    5. Ezáltal a többi keleti kultúra felé is elkezdtél érdeklődni, vagy csak az az 1 érdekel?

    Xiiau: Mint mondtam, hogy india és japán. india korábban is érdekelt, de a japán kúltura való érdeklődésem az animéknek, mangáknak köszönhető

    6. Milyen hatással van az életedre? (pl. megváltozott-e a zenei ízlésed, azóta több azonos érdeklődési körű barátot szereztél, japánul/kínaiul/akármilyen nyelven szeretnél tanulni, esetleg párt is ez alapján választasz, stb.)

    Xiiau: természetesen hatással volt az életemre, már csak abból az okbol kifolyolag, hogy én a japán videojátékoknak köszönhetően /amikkel 15 évesen találkoztam először/ választottam az életcélomat. szeretnék majd japánul tanulni, és nagyon sok jó barátom került ki ebből a körböl. 😀 és mint massziv Jrock/Jgoth fan, elég erősen hatott a zenei izlésemre

    7. Mit gondol róla a családod, barátaid?

    Xiiau: azok a barátaim akik, nem szeretik ezeket, a családom:
    “Te tiszta hülye vagy”

    8. Ha anime/manga fan vagy: mi a véleményed a fandomról? Ha régebb óta benne vagy a témában (min. 5-6 év, mert akkor még nem voltunk ilyen sokan :D), akkor mi a meglátásod, mennyit és miben változott a fandom?

    Xiiau: kicsit zavaró a sok dinka tinédzser, de ha majd elérik a 20 éves kort akkor egy nagyon jó és nagy közösség lesz belőlük

    9. Szerinted mi a véleménye a magyar társadalomnak az érdeklődési körödről?

    Xiiau: hát talán már nem anyira ellenszenvesek a dologgal kapcsolatban mint mondjuk a Dragon Ball ideén, de azért még masszivan ellenálnak, és néha igen bunkó megnyilvánulásnak voltam már tanuja.

    10. Hogyan jelenik meg a médiában? Jó, rossz vagy esetleg fals képet mutatnak róla? Mit gondolsz, miért?

    Xiiau: szerencsére javult a tendencia, bár az Index-es cikk után, van némi kétségem.
    szóval van még mit javítani.

  18. Helló Leara!

    1. kérdés: 35.
    2. kérdés: az animék/mangák/japán zene iránt kb. 2 éve, de a kultúra más részeivel már régebb óta foglalkozom. Pl. történelem/mitológia kb. 5-10 éve, filmeket ennél jóval régebben nézek.
    3. kérdés: Konkrétan a Dragonballal kezdtem az anime nézést, amikor már tudatosan felfogtam a dolgokat, ekkor én már 20 éven túl voltam. De kisebb koromban is láttam animéket, amikor még nem tudtam, hogy azok (pl. a Kis hableány, na és a Nausicaa vágott verzióját is láttam annak idején moziban).
    4. kérdés: a nyugati kultúrától totálisan eltérő életszemléletet szeretem leginkább.
    5. kérdés: Igen. Bár csak az általam jobban foglalkoztatott témákban (történelem, mitológia, filmek és irodalom).
    6. kérdés: Igen, megváltozott. Főleg a barátok terén és a zenehallgatásban.
    7. kérdés: a párom is elég sok animét néz, bár őt annyira a többi dolog nem érdekli, úgyhogy ebből a szempontból nem változott semmi. A régebbi barátaim közül kevesen tudják.
    8. kérdés: Nem igazán tudom. Elég vegyes a korosztály. Persze én kortól függetlenül megtalálom a hangot sok emberrel.
    9. kérdés: a szokásos. Nem igazán ismerik, és csak a negatív(abb) dolgokból általánosítanak.
    10. kérdés: nem igazán követem figyelemmel, hogy mit mondanak azok, akik nem jártasak a témában. De ha elkerülte a figyelmemet, akkor valószínűleg már nem megy az a vad ellenállás és rémhírterjesztés, mint a DB idején.

  19. 1. 16 éves vagyok
    2. 12-13 éves lehettem amikor először elkezdet érdekelni a japán kultúra, a nyelve.
    3. rátaláltam az a+-ra(animax) és pont az Inuyasha ment, ami ugyebár a középkori japánban játszódik, először ez a korszak kezdett el érdekelni, azóta viszont minden. Elkezdtem kölünféle weboldalakat böngészni és gyűjtöttem az infókat (najó azért olyan sokat nem tudok)
    4. Hmm, fogós kérdés de megpróbálok válaszolni.. Ahogy egyre jobban belemélyedtem a történelembe, lenyűgözött a fejlődésakarás, és az hogy rengeteg hagyományt megtartottak, tisztelik a múltjukat és gyakorolják a régi szokásokat PL.: egyre több fiatal lány kezdi el kitanulni a virágkötészetet és a teaszertartás lebonyolítását gyakorolják a koligráfiátstb. rem érthető
    5. Más kultúra felé még nem kacsingattam de minden megtörténhet, egyenlőre szeretnék minél többet csak japánról megtudni
    6. Fele igen Fele nem, szeretnék megtanulni japánul (nemcsak konyhanyelven) és legalább egyszer kiutazni, a baráti körömben leginkább idiótának néznek de nem izgat…
    7. család.. meglepődtek néhányan de van aki egész jól fogadja az ilyesmit, a barátoknak is megoszlik a véleménye.
    8. 4 éve érdekel a téma, egyszerre alakult ki a japán és animeimádat a manga csak 2 éve lopta be magát a szivembe. Amikor én “kezdtem” már megvolta a hazai anime csatorna illetve akkoriban indult, ha jól tudom, és szerintem egy igen jelentős kezdeményezés, sőt megalakult a magyar anime társaság is mejnek nem tudom hány jelenlegi tagja van de biztos hogy sokan vagyunk, gondoljunk csak az évente 3x megrendezésre kerülő animecon-ra, amire lehet hogy az első évben nem sokan mentek de minden évben, sőt rendezvényről dendezvényre egyre többen és többen látogatják (idén nem is kaptam jegyet TT.TT). aztán megjelentek a hazai mangakiadók, fancucokkal foglalkozó üzletek meg ilyenek. Erre gondoltál?
    9. nem tudom, erre nehéz válaszolni, biztos vannak akiket érdekel de még nem nagyon merültek bele a témába, vannak a fanyalgók, akiknek a saját elképzelésük a szent és ha nekik valami nem tetszik akkor elmondják a véleményüket, direkt regisztrálnak olyan oldalra ami ezzel foglalkozik és megbántja sértegeti azokat akiket tényleg érdekel a dolog, de úgy nagy átlagba szerintem nem nagyon érdekli a többséget vagy csak jól titkolja ;).
    10. nem nagyon nézek TV-t, vagyis inkább nem nézek sok különböző csatornát, ahol esetleg találkozhatnék a témával így nem nagyon tudok a kérdésre választ adni

  20. Szia ^^ gondoltam és is kitöltöm, mivel időm van bőven

    1. 18
    2. Évet pontosan nem tudok mondani, de úgy az A+ indulásával egyidőben, vagyis annak hatására
    3. Korábban érdekelt a kínai kultúra,az építészetét és a művészetét kedveltem, olvasgattam róla, aztán az animékkel való megismerkedés után a japán kultúra felé fordultam inkább.
    4. Úgy igazából az egészét együtt, azt hogy amellett hogy Japán az egyik legmodernebb technikával rendelkező országban még mindig figyelnek a régi hagyományokra. A mitológia is kedvelt témaköröm, érdekesnek tartom^^ És természetesen az anime és mangakultúra ^^
    5. Ugye korábban a kínai kultúra iránt is érdeklődtem, de mostanra inkább átvette a helyét a japán.
    6. Hát mint a legtöbb elvetemült otaku, én is próbálkoztam az önszorgalmú japántanulással, ami azóta is függőben van… de tervezem azért alapszintre fejleszteni majd a jövőben. De az életem úgy alapjában véve nem nagyon változott, megmaradtak a régi barátaim, és interneten újabbakat is szereztem akik szintén érdeklődnek az animék-mangák iránt.
    7. A családomnak semmi különösebb baj nincs vele, sőt néha egy-egy “japános, vagy animés” dologgal lepnek meg, aminek mindig nagyon örülök. A legközelebbi barátaim nem animefanok, szóval ha velük vagyok nem nagyon kerül elő ez a téma, de ők sem vetnek meg a jápán iránti rajongásom miatt. Elvégre nem lehet minden ember egyforma.
    8. Igazából én nem olyan régóta vagyok benne ebben az internetes fandomban. Lassan körülbelül egy éve, de azóta is elég nagy változást tapasztaltam. Nem akarok senkit megbántani,de engem már nagyon kezdenek bosszantani az elvetemült fangirlök akik telechatelik a fórumokat és kedvencükről áradoznak oldalakon keresztül. És egyre csak többen lesznek…(személyes ellenszenvet táplálok a yaoi iránt, szóval a yaoifanságról inkább nem is nyilatkozom, mert elfogult lenne…)
    9. Szerintem az anime társadalmi köztudatban még mindig a mese (pejoratív értelemben) titulust tudhatja magáénak. De szerintem a közgondolkodás megváltozásának idő kell, nem megy napról napra… Mindenesetre az kellene hogy a fandom pozitív példával álljon elő, mert az mindenképp csak pozitív irányba segítené elő ezt a folyamatot.
    10. Hát az anime a TV-ben az animaxen kívül máshol csak “meseként” jelenik meg, így szerintem nem is kap különösebb figyelmet. Újságok terén azért szerintem egész tűrhetően képviselteti magát (már ennek a kettőnek is örülni kell ^^”)

    Hát ennyi lenne, remélem használható valmennyire ^^

  21. 1. 16.
    2. Kb. 4 éve.
    3. Animék által. Tudatosan először az Inuyashát néztem, mint animét. Ezt egyik volt osztálytársnőmnek köszönhetem, aki egyszer megkérdezte, nézem-e, és így belenéztem, mert érdekelt, mi az az Inuyasha.
    4. Azt, hogy nagyon sok fajta anime készül, és gy mindig találok olyan stílusút, amilyenhez épp kedvem van.
    5. A többi keleti kultúra is elkezdett érdekelni.
    6. Hatására elkezdtem zenét hallgatni (azelőtt nem hallgattam semmit), és szereztem hasonló érdeklődési körű barátokat.
    7. A családom, barátaim is elfogadják.
    8. Hát, a fandomról nem tudok sokat mondani. Minden korosztályban vannak olyan emberkék, akikkel kitűnően össze lehet barátkozni. De általában a fandom próbál egymással minél kedvesebb és előzékenyebb lenni.
    9. Sajnos nagyon sokan úgy ítélik el az animéket/mangákat, hogy csak hallottak róla, és bele se néztek. Vagy ha belenéztek, azért utasítják el, mert rajzfilm. De szerencsére olyanok is vannak, akik már utánanéztek és úgy nem tetszik nekik, és természetesen sokan vannak, akik szeretik.
    10. A médiában elég sokszor szeretik kihangsúlyozni az erőszakot, a vért, a szexet, és így az jön le a nézőknek, hogy minden egyes animében ezek vannak. Sajna eddig kevés olyan cikket, tévéműsort láttam, ahol tényleg hitelesen és valóságosan próbálták volna meg bemutatni a műfajt.

  22. Szia, gondoltam segítem munkád és kitöltöm. 😀

    1. 16
    2. sacc/kb 5 éve, de lehet, hogy még nem teljesen annyi
    3. Mitológia fanatista vagyok, és egy házi keretén belül a japán istenségekről kutattam. Ekkor találtam a Fushigi Yuugit, megnéztem és teljesen magával ragadott.
    4. Teljesen más világban élnek, mint mi. Ez egyszerre megdöbbentő és csodálatos a számomra,
    5. Egyelőre csak a korei kultúra érdekel még(!!!) nagyon részletekbe menően, de a nyári olimpia hatására kezdek Kína felé fordulni is.
    6. Zeneileg teljesen megváltozott az ízlésem, elvétve hallgatok már amerikai/európai előadókat. Sok barátot ennek a “légkörnek” köszönhetek, vannak akik csak haverok, de vannak, akik teljesen a szívembe zárkóztak. :3
    7. Szülőkről inkább no comment, tesómat nem zavarja, sőt ő is egy kicsi fanatista. Barátoknak megoszló a véleménye, vannak akik “megvetik”, vannak akik velem együtt kedvelik.
    8. A 16 életévemmel nagy véleményt alkothatok… x’D Szerintem a kezdetekhez képest ez már nem a szórakoztatásról és élvezetről szól, hanem arról, hogy ki mennyi animét látott, mennyi mangát olvasott és éppen melyik szépfiúra kell a nyálunkat csorgatni… Viszont az ilyen korosztály a 10-14 éves egyének között mozog… Fanpicsák… xP Én is szoktam fangörcsködni, de nem szövögetek házassági terveket valamelyik anime karatkerrel. 😀
    9. Jelen pillantban próbál tért hódítani magának, de nem a feljebb említett fanpicsáknak akarná, mégis ők vannak többségben… Sajnos. Mindenesetre én örömmel látom, hogy próbál terjeszkedni piciny hazánkban, habár még mindig sok ellenkezést vált ki – látom szüleimen.
    10. Egyelőre mese. Még az Animaxon is – unokaöcsém megmondta a tutit… x’D Talán, egyszer egy messzi-messzi galaxisban… na jó, csak a távoli jövőben új értelmet kaphat, és normál reklámokhoz juthat.

    Remélem segítettem. :3

  23. 1. 18-25
    2. Japán iránt komolyabban azóta, amióta aminéket is tudatosan nézek.
    3. 2005. március környékén, talán április. Tesóim néha nézték a Minimax utáni műsorsávot, ami gyakran változott, de egyszer csak A+ lett belőle. Ők hívták fel a figyelmem a Yu-Gi-Oh! című animére. Ezek után a csatornán először az Inuyashát láttam és kedveltem meg. Ezt megelőzően persze rengeteg animét láttam a tv-ben, hiszen már óvodás koromban is Nils Holgerssont néztem, viszont a Kölyökklubos időkben eleinte én is figyelemmel követtem a sorozatokat, de egy idő után úgy éreztem, hogy nem nekem szólnak, kinőttem belőlük, aztán mint ahogy fentebb is írtam, pár év múlva újra rátaláltam.
    4. Kicsit nehéz értelmezni a kérdést, de ha jól értem az a kérdés, hogy mi tetszik az adott keleti kultúrában? Engem nem a modern része vonz, hanem éppen hogy a tradicionális, más. Mondjuk az európai kultúrában is ezt szeretem. Szeretem a körülményes szertartásokat, amiknek mai szemmel semmi értelmük, a viselkedni tudást, meg az ilyen szabályozott dolgokat, a régi nagy és nehéz, ugyanakkor díszes ruhákat, és az ehhez való alkalmazkodást. Hú, most, hogy így belegondoltam sorolhatnám is. XD
    5. Nekem rossz ez a kérdés, mert alapvetően minden kultúra érdekel, minél többet szeretnék megismerni, csak van amit jobban, van amit kevésbé. Egyébként más keleti kultúra is hatással van rám, hiszen több ezer kínai él már az országban, vagy a koreai kultúrával például egy szappanoperán keresztül ismerkedtem meg, de tanított már vietnámi és indiai tanár, akik meséltek a szokásaikról, bár ez csak apróságnak hangzik.
    6. Hát, a zenei ízlésem alapvetően nem változott, de kicsit megkedveltem a japán rockos bulik által a rockzenét. (Mert hogy nálunk a japán buli = japán rockbuli.) Azonos érdeklődésű barátok mindenképp, sőt akit legjobb barátomnak tartok, azt animés-fórumos rajongótáboron keresztül ismertem meg. A japánul tanulás érdekes, mert nem terveztem különösebben, de mostanra már több olyan barátom is van, aki japán szakra jár, így néha elveszettnek érzem magam a társaságukban, mert nem tudom, hogy miről van szó. Párválasztás ez alapján? Nem! Elég beszűkült látásmódra vallana, ha ez alapján keresnék barátokat, párt, háziállatot, stb. 😛 Egyébként olyan dolgokat változtatott meg ez a dolog, hogy kevesebbet járok moziba, ugyanakkor japán témájú előadásokra, bemutatókra, filmvetítésekre ha csak tehetem elmegyek.
    7. A szűk családom tudja, másoknak nem hirdetem, hiszen az életem más részétől is távol állnak, miért kéne a hobbimról bármit is tudniuk? Viszont a szűk családom nagyobb részét szintén érdekli a dolog, akit meg nem, az nem foglalkozik vele egyáltalán. Ebből látható, hogy tolerálva van a dolog, de miért is ne lenne? Ez nem egy mások életét befolyásoló tényező. A jelenlegi barátaim többsége ebből a körből kerül ki, tehát ők is szeretik.
    8. Még jó, hogy ez nem az Animax fórum. 😛 Szóval az a meglátásom, hogy a fandom több részből épül fel, először is vannak azok, akik már a SM-DB érától kezdve, tehát legalább 10 éve kőkemény anime és mangafanok. Ők szervezik pár éve a conokat és a témában járatlanoknak ők tűnnek a téma atyaúristeneinek. Szerintem sokan közülük tényleg annak is érzik magukat, mert kezdetben élesen elkülönültek az ifjúság más részeitől, legalábbis érdeklődési körüket tekintve. Ez a különlegesség érzetével járt, így most, hogy sokkal többen vannak jelen ebben az ú.n. fandomban, megpróbálnak másképp kitűnni, különbözők között még különbözőbbek lenni. Szerintem ez a fórumok intellektuális csatározásaiban nyilvánul meg leginkább, vagyis tök mindegy, hogy ki mit mond, de ha hárman ellene vannak olyan érvekkel, amikben mondatonként legalább egy-két idegen kifejezés van, akkor külső szemlélőnek úgy tűnhet, hogy szellemi fölényben vannak, ettől különbek a többieknél. Meg persze mindenki tudja, hogy ők a legrégebbi rajongók és ők szervezik a cont, állítólag ingyenmunkával. Egyébként jellemző, hogy nem külsőségekkel akarnak kitűnni, sőt külsőre legtöbbször borzasztóan lepusztultak, hiszen nem az az elsődleges az életükben, sokkal inkább a szellemi fölényt helyezik előtérbe.
    A legnagyobb csoport viszont az anime- és mangarajongók tömege, mely az elmúlt években duzzadt fel nagyon. Saját magamat félig sorolnám ide, mert valójában én korábban is ismertem az animéket, de akkor még nem érett meg ez a dolog igazán, én pedig nem foglalkoztam vele évekig. Általában véve viszont tizenévesek, általános iskola felsőjébe, vagy középiskolába járók teszik ki ezt a csoportot. Ami nagyon feltűnik róluk az a sikítozós kislányok tömege. Ők most azért vannak itt, mert a legtöbb tizenéves rajong valamiért, és most ők vannak abban a helyzetben, mint korábban az ősanimések, vagyis azért animéznek, mert az különlegessé teszi őket a többiekkel szemben, akik nem értik meg az egészet és még az újságokban is azt írják, hogy erőszakos, vagy hogy mese. Hasonló csoport rajong a Tokio Hotelért is, szóval a legtöbbjük ki fogja nőni, túl fog ezen lépni. Aki viszont megmarad, aki komolyan gondolja azt még nem látni, elveszik ebben a tömegben. Bár ismerek néhány embert, aki úgy indult mint jómagam is, mostanra pedig már japán szakra jár. Na igen, de nyilvánvaló, hogy több ezer rajongó nem fog idáig eljutni. Szóval róluk az a véleményem, mint bármely rajongó kislányról, vagy kisfiúról, vagyis hogy most ez az élete értelme, de aztán felnő.
    Hogy miben változott a fandom? Az első csoport kibővült a másodikkal, amit az első csoport nehezen emészt meg. Minél több lett az ember, annál inkább felhígult az egész, bár eredetileg se egy hótkomoly dologgal álltunk szemben.
    9. A magyar társadalom legnagyobb részének egészen egyszerűen nincs erről véleménye, nem érdekli, nem ismeri. Az a morális pánik, amit az anime erőszakosságáról terjesztettek már elült. Ha ma írnak erről cikket, akkor a legtöbben csak átlapozzák.
    10. Az előző kérdésben írtam, hogy ez egy pánikkeltés volt. Mivel következmény nélkül maradtak az animenézők, vagyis semmi bajuk nem lett, nem lettek erőszakosabbak sem, ezért ma már ez nem hír, sőt. Mostanság leginkább animék ismertetőjéről olvasni vagy magáról a stílusról. Persze ha valaki csúnyát mer írni a témában, akkor azt a fandom a saját kis birodalmában (fórumok) szétcincálja, de hát nyilván így van ez a Britney Spears rajongók fórumán is, ha negatív cikket olvasnak kedvencükről.
    Egyébként van egy sokkal mélyebb vonatkozása is a dolognak, vagyis az európaiság, magyarság megtartása azzal, hogy nem veszünk át mindent gondolkodás nélkül. Az újságírónak kell lennie egyfajta felelősségtudatának, hiszen rajta keresztül jut el hozzánk az információ. Itt most a sajtó más képviselőit is lehet érteni. (Ezt egyébként nem én találtam ki, így tanultam.)

  24. Hello Leara!
    1., 17 éves vagyok
    2.,kb4-5
    3., 3.os koromban beirattak karatéra, és azóta érdekel a keleti kultúra
    4.,életvitel
    5., több kultúra is érdekelt, csak kb 5 éve “specializálódtam” Japánra 😀
    6., zenei ismeret nekem is kibővült, és szereztem újabb barátokat is
    7., Család: Fúj, már megint meséket nézel??
    Barátokat vagy rászoktattam az animékra/mangákra, vagy ők is fújolnak
    8.,Hát régebben csak kevesen tudták az akkori animékről hogy anime és magyarnyelvű nyomtatott mangával csak kb 4éve találkozhatott a magyar Jónép először, szal sztem akkoriban nem a animefanok voltak hanem DB meg Sailor Moon fanok.
    9.,Divatnak tartják, és általkában összekötik az “emó”-val. És ez nekem nagyon nem jön be mert sztereotípiákkal vagyok körülvéve.
    10., 3 csatornáról tudok, ami vetít animéket és jó képeket mutatnak velük. Rossz képet csak az a csoport ad az animéről. ami mindent kigfiguráz(direkt nem mondok neveket;))

  25. 1. 19

    2. 14-15 körül

    3. Amikor megnéztem az első animémet japánul, megtetszett a nyelv, és mindenáron meg akartam tanulni. És ugyebár sokkal könnyebb megtanulni egy nyelvet, ha ismered az adott ország kultúráját is.

    4. Az animék és a mangák keltették fel az érdeklődésemet, és elsősorban az tetszett meg bennük szerintem, hogy egy összefüggő történetet mesélnek el általában, nem pedig epizodikus, mint a legtöbb nyugati rajzfilm sorozat. A karakterek változnak, fejlődnek, és nem ugyanolyanok a sorozat végén, mint az első részben. Ezenkívül rengeteg érdekes, egyedi karakterrel, és rajtuk keresztül különböző viselkedésmintákkal találkozhat a néző/olvasó, és a többféle viselkedésminták megismerése nagyon fontos az ember személyiségének fejlődése szempontjából. Ugyanakkor egy hátulütőnek tartom, hogy a rajongók hajlamosak általánosítani az animékben látottak alapján (többek között a BL animék alapján a 13-14 éves fangirlkék), mert reálisabban ábrázolnak dolgokat, mint más olyan médiumok, amelyekkel a fiatalok kapcsolatba kerülnek, és így hajlamosak azt hinni, hogy az úgyis van.

    5. A nyelvek mindenképpen érdekelnek, de más… mondjuk úgy, hogy egyelőre nem.

    6. Elkezdtem japánul tanulni, japán zenéket hallgatok, ezzel kapcsolatos rendezvényekre járok, és sok új ismerőst szereztem.

    7. A vélemények megoszlanak, a család lassan beletörődött, de még mindig ellenszenvesnek tartják az állandó anime nézést. A nyelvtanulással különösebben nincs gondjuk. A barátokat meg különösebben nem érdekli, van akivel le lehet ülni megnézni egy jó sorozatot, filmet, de eszem ágában sincs rászoktatni őket.

    8. Nem szeretem a fandomot, mert széthúz. Régebben nem tudom milyen volt, de szerintem amíg nem voltunk ennyien, akkor nagyobb volt az összetartás, és segítették egymást a fanek a hobbijukkal kapcsolatban.

    9. Vegyes, de szerintem a többség azt se tudja, mi fán terem az anime/manga. A felszínesen tájékozódott emberek véleményére meg nem adok (azokéra sem, akik jól tájékozottak ^^”). De szerintem mostanában már nem nagyon vannak olyan erős támadások, mint egy-két éve.

    10. Ez is változó. Az internetes cikkek általában korrektek szoktak lenni (legalábbis az utóbbi időben), pl. a tudósítások az egyes rendezvényekről. Egyébként szerintem nem olyan meglepő, hogy ha negatív képet festenek az animékről, mangákról. Az embereket jobban érdeklik a megbotránkoztató dolgok. Ha csak a pozitívumokat mondanák el, a kutya nem foglalkozna az egésszel. ^^” Félreértés ne essék, egyáltalán nem értek egyet azzal, amit anno pl. a Frei dossziéban csináltak.

  26. 1. 24 éves
    2. 4 éve
    3. Nem tudtam aludni éjszaka, kapcsolgattam a tévét sokáig és megtaláltam az a+ csatornát, ahol Inuyasha ment, amit már azelőtt láttam. Innen egy lépés volt a neten utána bogarászni.
    4. Ez a kérdés nem jó, nem konkretizálsz benne. ^^ Mint itthon megjelenő születőben lévő, egészen érdekes jelenség: figyelemmel kíséri az ember ennek az egésznek a “viselkedését”- ha van rá ideje. Jelenleg azt hiszem egyelőre online formában elérhetőbb ez a kultúra. Mint Japán érdekesnek tartom: más ország, más szokásokkal, de bővebben nem merültem el benne sosem. Nem is tervezem. Nem akarok japánul sem megtanulni.
    5.Globálisan szemlélődve ez nem volt mérvadó abban, hogy más kultúrák is érdekeljenek. Ugyanúgy érdekesnek tartok egy azték történetleírást, mint egy középkori japán legendát.
    6. Nincs igazán hatással rám, nem kategorizálok animés – nem animés emberek közt meg ilyenek. Ugyanúgy részt veszek benne, mint mondjuk egy rockfesztiválon vagy egy felolvasó esten a könyvtárban. Párválasztás szempontjából SEM kitétel ez. Nem is értem, hogy miért kellene annak, hogy valaki animét néz vagy sem meghatározó jegynek lennie az élete sikeressége szempontjából.
    7. Semmit. Tiszteletben tartjuk egymás ízlését és kész.
    8. Mivel nem vagyok régóta ebben a “világban” így passzolom a kérdést.
    9. Sokféle lehet a véleménye a társadalomnak az érdeklődési körömről. De alapvetően nem tudom, h mit vélhet rólam a társadalom, nagyon nem is érdekel, mivel mint mondtam nem lehet egy dolog meghatározó. Továbbá nem olvastam vagy tudakoltam ezirányú kutatási eredményeket. Nem keveredtem még elvi vitába sem erről: jó-rossz az anime.
    10. Hogyan: rendszertelenül és kevés reklámmal, olykor sekélyesen.
    A média (inkább tévé) által felfújt dolgokat meg simán pénzcsinálásnak tartom és polgárpukkasztásnak. Mivel egészen felületes tényanyagokkal támasztanak alá érveket ezért nálam nem állják meg a helyüket az egyes állítások.

  27. 01. 15-17

    02. Másfél.

    03. Egy fórum “Anime” topikjában hypeolták Death Note-ot.

    04. –

    05. Csak japán anime/manga.

    06. Minimálisan változott a zenei ízlésem, viszont sokat hatott a filozófiámra. Többek között az animének hála, angol nyelvű fórumokat is látogatok (MAL), így az angol tudásom társalgó szintre emelkedett.

    07. Barátaim nem röhögnek ki, mert egyrészt én vagyok az erősebb, másrészt elég kultúráltak ahhoz, hogy megértsék mások ízlését. Szüleimet nem nagyon zavarja, csak amikor a tanulásból megy el az idő, tehát nekik tök mindegy, hogy mi a hobbim, húgom is vmi fan, de ő inkább a kislány animéket nézi (InuYasha, Tokyo Mew Mew)

    08. Idegesítenek a fangirl-ök, mert azt hiszik, hogy az általuk imádott anime a legjobb.

    09. A magyarok, a kultúrálatlan része, borzasztó aggresszív mesének tartja, (lásd Frei Tamás), míg aki egy kicsit is ért az informatikához, és jár valamilyen fórumra, az tudja, hogy az “Anime” topik nem egy elhalt 1-2 post-os részleg.

    10. Magyarországon (lásd feljebb Frei Tamás), külföldön is hasonló, de ott már kezdik észrevenni, mennyire hasznos, mivel rengeteg olyan informatikai területre visz el minket, ami később alapkövetelmény (pl.: IRC, torrent, videóvágás stb)

    Lehet, hogy rosszul válaszoltam a kérdésekre, de szerintem valami hasonlót akartál kicsikarni belőlem xD

  28. Tényleg nem kötözködésképpen de “kultúra” és “kulturált”… XD

  29. 1. 22 (ehhez vagyok közelebb :P)

    2. Kb. 3 éve.

    3. Mindig is szerettem a rajzfilmeket, aztán amikor megismerkedtem az A+ kínálatával, és a tényleges tartalmával (értem ezalatt, hogy felvilágosultam anime téren), azután kezdett jobban érdekelni maga a keleti kultúra, a nép, akiktől ez az egész származik, és ez így gyűrűzött tovább.

    4. Talán a mássága vonz. A hagyományaik, szokásaik, életfelfogásuk/stílusuk/vitelük… stb.

    5. Nem emiatt érdeklődöm más keleti kúltúra iránt, ha épp érdeklődési napjaimat és időmet élem.

    6. Megváltozott, persze. Ugyanúgy járok egyetemre, csinálom a sulit, stb, de ezáltal több hasonló érdeklődésű barátot is szereztem az ország különböző pontjairól, valahogy színesebbek lettek a napjaim.

    7. A családom… elnézi. Mondhatni legyint rá, bár azt már egyre kevésbé hiszik, hogy kinövöm valaha is. A barátaim vagy elnézik, vagy ilyen körből kerültek ki, vagy csak szimplán meg-megnéznek ők is egyet-egyet. Tehát el tudom fogadtatni. Viszont a tágabb környezetem nem tudja, én meg nem reklámozom.

    8. A fandom bővül… 😀

    9. A társadalom 90%-nak nincs is véleménye, a mai napig fogalma sincs az anime/manga jelentéséről, mibenlétéről, stb. Akinek meg esetleg van, egy elenyésző százalékukat leszámítva, akiknek manga/anime=perverz keleti mese (a mai napig nem tudom honnan terjedt ez el XD), a többiek elélnek mellette…

    10. A sajtó megítélése elég vegyes, mind a mai napig találni lehúzó, és dícsérő cikkeket egyaránt…

  30. Hááát, elég furán meg nagyvonalakban válaszolgattam, meg magamat se ismerem tökéletesen, úgyhogy azokért elnézést^^’

    1. Hány éves vagy? Ha valaki nem szeretné elárulni a korát, nyugodtan írjon korcsoportot: 1-11, 12-14, 15-17, 18-25, 26-35, 36-

    21

    2. Kb. hány éve kezdtél el érdeklődni az adott keleti kultúra/kultúrák iránt?

    5 éve

    3. Mi által kezdett el érdekelni? Hogyan találkoztál először az adott “dologgal”? (Itt most nem olyan válaszokat várok, hogy “már kiskoromban is néztem a DB-t”, hanem konkrétan, amikor már tudtad is, hogy miről van szó)

    Találtam egy smsweb-en egy .hack//SIGN nevű valamit ^^

    4. Mit szeretsz leginkább abban a témában, ami által elkezdett érdekelni valamelyik kultúra? (arra a témára gondolok, amit elvileg a 3. kérdésre írt válaszodban említesz^^)

    Ha az animékre gondolsz: nagyon tetszik, hogy nagyon szépek, és a sok érzést, amit le tudnak rajzolni, amit élőszereplős dolgokban se lehet, azok nagyon tetszenek.

    5. Ezáltal a többi keleti kultúra felé is elkezdtél érdeklődni, vagy csak az az 1 érdekel?

    Csak ez az egy.

    6. Milyen hatással van az életedre? (pl. megváltozott-e a zenei ízlésed, azóta több azonos érdeklődési körű barátot szereztél, japánul/kínaiul/akármilyen nyelven szeretnél tanulni, esetleg párt is ez alapján választasz, stb.)

    Minden, amit felsoroltál 😛 Még tanultam is kicsit japánul.

    7. Mit gondol róla a családod, barátaid?

    Semmi különöset 😀 Mosolyogva elfogadják, ha erre gondoltál 😛 A barátaim meg egyetértenek 😛

    8. Ha anime/manga fan vagy: mi a véleményed a fandomról? Ha régebb óta benne vagy a témában (min. 5-6 év, mert akkor még nem voltunk ilyen sokan :D), akkor mi a meglátásod, mennyit és miben változott a fandom?

    Tök jó beszélgetni olyanokkal, akik sok animét láttak, vagy nyitottak sokféle műfaj felé, viszont nem szeretem, ha valaki nagyrészt csak a népszerű animékkel foglalkozik, mert számomra az animésség abban nyílvánul, hogy mindig keresem a jót, és nem állok meg (és ha olyat fanolok, amit túl sokan mások, az árt az egyéniségnek).
    Ezt figyelembe véve romlott az általános fandom, és nőtt a konkretizált fandom, ami szerintem rossz.

    9. Szerinted mi a véleménye a magyar társadalomnak az érdeklődési körödről? (Főleg anime/manga téma, mert pl. a harcművészetekről nem szoktak rémhírek keringeni :D)

    Mostanára javult a helyzet, mint mondjuk 5-6 éve. Az anime egy iszonyatosan népszerűtlen téma, amit le is szoktak nézni, de úgy érzem, hogy mostanában sokkal többen vannak, akiknek van fogalmuk a témáról, és kevesebben, akik lenézik.

    10. Hogyan jelenik meg a médiában? Jó, rossz vagy esetleg fals képet mutatnak róla? Mit gondolsz, miért?

    A fixtv a nagy animerendezvényünkről nagyjából korrekt bemutatást szokott csinálni. Mostanában ezen kívül nem hallottam animés témát bemutatva a médián.

    Remélem nem néztem el kérdést.

  31. 1. 25

    2. Első találkozás úgy 12 éve (Macross, német csatorna, jee, na meg a kínai “az én kung-fum jobb” B filmek), masszívabban úgy 7-8 éve.

    3. Nincs konkrét válasz vmikor életem során 😀 a téma mindig is körülvett valahogy…

    4. 3. kérdést se tudtam konkretizálni…

    5. Japán kultúra volt mindig is figyelmem középpontjában, de minden iránt elkezdtem érdeklődni (főleg kína és india).

    6. Filozófiai nézeteimben és formatervezésben, stílusban volt főleg rám hatással (nem az anime természetesen), egyébiránt megmaradt egy erős hobbi szintjén. Természetesen ismerősöket, haverokat szereztem hasonló érdeklődési körrel (vagy meglévőket megferzőztem vele :)).

    7. Egyöntetű vélemény nincs. Az anime mániámat általánosan elítélik, de azért megértik. A kultúrális érdeklődésemet támogatják.

    8. Hígul és elitiesedik (bár az mindig van). De nem voltam sose aktív tagja a hazai fan csoportoknak, így jogot se érzek a mélyebb véleménnyilvánításra.

    9. Nem érti, nem elég informált, sokszor csak a szélsőséges eseteit látja így elítéli, lenézi, megveti.

    10. Foglalkozik vele a masszív média azon kívül, hogy egyszer-egyszer megemlítik? 🙂 A rövid spotok, riportok pedig eleve nem lehetséges, hogy ne mutassanak fals képet. A külön ezzel foglalkozó cikkeknek meg nem járok utána, mert továbbra se foglalkozok különösebben a hazai fan bázissal.

  32. 1: 24.
    2: Körülbelül négy éve.
    3: Vizsgákra készültem és kapcsolgattam a tévét, éppen a Yu Yu Hakusho ment, megtetszett és utánanéztem a dolgoknak.
    4: A devianciák megjelenését és azok megfigyelését. Szintetikus, nem anyagi kábítószerek-megszállottság. Szeretem ostorozni és élesen kritizálni ezeket, beszélgetni róluk. Szórakoztat is. Persze ezt tudjátok.
    5: Kutatni nem kezdtem mások után, de ez nem azt jelenti hogy nem érdekel. Szívesen olvasok, nézek tévéműsort bármi másról.
    6: Semmilyen hatással nincs rám szerencsére, bár japánul azért tanulgatok, ennyi.
    7: Senkit nem érdekel.
    8: Négy is elég ahhoz hogy lássam, sok a antiszociális ember. Ezt nem is fejtegetném tovább, aki jár a blogomra az tudja.
    9: Gyerekes dolognak tartják.
    10: Felületes. Azért mert semmi különleges nincs benne és senkit nem érdekel. Tájékozódni a netről érdemes, mert mint minden “”szubkultúra””, itt a kiterjedtebb.

  33. 1. kérdés: 14
    2. kérdés: kb. 2 éve
    3. kérdés: Az egyik ismerősöm nagyon nagy anime és japán fan, és ő mondta nekem, hogy nézzek meg egy animét, hátha megtetszik. Már eleve is érdekelt valamilyen szinten a japán kultúra, úgyhogy szinte azonnal beleszerettem, és azóta én is japán/anime fanatikus vagyok.
    4. kérdés: Azt szeretem, hogy az animékből is új dolgokat tudok meg a kultúráról.
    5. kérdés: Nem nagyon, bár a kínai kultúrát egyébként is érdekesnek tartom, de nem emiatt.
    6. kérdés: Igen, mostanában japán zenekarokat is szoktam hallgatni. A párválasztással kapcsolatban nem szoktam azt nézni egy emberben, hogy érdekli-e a kultúra vagy sem, bár az csak egy pluszpont nálam, ha tudja mi az az anime 🙂
    Ja, és szeretnék megtanulni japánul 😀
    7. kérdés: A bátyámat már elkezdtem megfertőzni, a szüleimet pedig nem érdekli.
    8. kérdés: Hát néha vannak elég idegesítő fangirl-ök :/
    Ebben a témában mondjuk nem tudok túl sokat mondani.
    9. kérdés: Azok, akik nem ismerik, negatív dolognak tartják, és anélkül mondanak véleményt, hogy bármit is tudnának az egészről -.-”
    10. kérdés: Mostanában egyre több animét látok a tévében (az Animax-on kívül). Gondolom, ez azért van, mert kezd nőni az érdeklődés. Háát, nem tudom, hogy milyen képet mutat róla igazából a média (nem nézek túl sok tévét XD). De amikor így néha olvasgatok cikkeket az interneten, akkor azt veszem észre, hogy a legtöbben rossznak tartják. :/

    Remélem, hogy segítettem. Remélem jól sikerül az esszéd ^^

  34. 1. 16éves vagyok
    2. 5éves koromban ^^
    3. A japán kultúra nem a mániám,de bizony már elég
    kicsi korom óta foglalkoztatott és tetszett.Konkrét életévet
    nem tudok neked irni.De már sok éve…:) És a kimonók
    tetszettek legjobban már akkor is X3
    4.Az öltözködés és az emberek más mentalitása
    5.A többit is nagyon érdekesnek tartom és érdekel is
    6.A legtöbb ismerősöm szeretei az animéket és a japán kultúrát.
    Nem tervezem emgtanulni a nyelvet,de a nővérem beszél japánul(
    őt ennyire megfogta,ezért szólok is neki a tezstről:) )
    Szeretem a keleti zenét,de nem hallgatom annyira sűrűn
    7.AZ adott dolog miatt?Hát elfogadják.Vannak akik “hülyeség”-nek tartják
    és nem rétik,de amint emlitettem sokan hasonló értdeklődésűek.
    8.Hm.Ma már mindenki nézi,MO-n is.Ezért is vannak animék különböző korhatárú embereknek.De még mikor én kezdtem a dolgot-az oviban,akkor még csak akicsik szerették a körömben.(és azok se nagyon)
    9.A nem manga fan környezetem szerint ezek “mesék”,buta mesék,agresszivak és értelmetlenek.Nem szeretik.De nem is rétenek hozzá.
    10.A médiában,mármint MO,általában a divataniméket mutatják be,amiket nem szeretek.Nem értenek hozzá.
    Viszont fokozatosan egyre jobb lesz-úgy érzem.

  35. Sose tudok normális szöveget írni ha kellene, de megpróbálom.^^;

    1. 18-25

    2. Körülbelül 7 éve.

    3. Nos, DB-s válasz kilőve..de nem is igazán. Az igaz, hogy a RTL Klub-os időkben még nem tudtam, hogy valójában mi is az (bár a sajtóban szerepelt a “japán rajzfilm” kifejezés), de az RTL 2-t amiatt kezdtem nézni és az utána ott látott “rajzfilmeknek” köszönhetően jöttem rá, mi is az az anime. Legelőször a Digimonra kerestem rá eredeti nyelven körülbelül 7 éve és onnantól kezdtem el animéket nézni tudatosan.

    4. Mi is..hát, ez jó kérdés.^^; Szeretem a japán nyelvet és többször érzem azt, hogy esetleg az animék jobban ki tudják fejezni az érzelmeket és izgalmasabb, változatosabb történetük és szereplőik vannak.

    5. Csak ez iránt..bár mint a következő kérdésre adott válaszomban majd látni lehet, elkerülhetetlen, hogy más kultúrákkal is elkezdjek foglalkozni.

    6. Nos, az animék által okozott legnagyobb változás az volt, hogy japán szakra mentem és koreai minorom van. Érthető módon ezekkel foglalkozom a legtöbbet, bár több keleti országgal is kellett foglalkoznom felületesen..és több mint elégszer jön elő a buddhizmus. Ezeken kívül..toleráns(abb) lettem több dologgal kapcsolatban és túlságosan megismertem a kliséket. Jah, és megtanultam normálisan németül és angolul.:D

    7. A szüleimnek sosem volt baja vele (kivéve az anya által többször elmondott “megint/mindig a számítégép előtt ülsz, mostmár tanulj”). A bárati köröm sosem volt nagy, a közelebbiek tudnak róla, de nem találnak benne különösebb kivetnivalót. Nagyobb részük többé-kevésbé érdeklődik a téma iránt.

    8. Nos, nem igazán tudom. Régen leginkább angol fórumokon voltam (és még most is), de ha az első magyar fórumjaimra gondolok, kevesebb volt a fangirlködés, OMG YAOI és a fórumos n00b-ok száma. Szerintem visszafogottabbak voltak. Egyébként kialakult egy kisebb rétegződés is a “régi” és az “új” anime rajongók között, és úgy hallottam, valamiféle “divatanimés” réteg is megjelent. Ha a conok alapján kellene leírnom a véleményem, akkor sajnos negatív képet tudnék alkotni a rajongóknak egy részéről, de ez már talán nem ide tartozik.

    9. Az emberek nagy része valószínűleg azt sem tudja, hogy az animét/mangát eszik-e vagy isszák. A gyerek nézi a rajzfilmeket a TV-ben, esetleg gyűjt valami képregényt. Esetleg furcsa szavakat hablatyol, amikből párat megjegyeznek a körülötte lévők. Az én szüleim sosem voltak szigorúak ilyen szempontból, de biztos vagyok abban, hogy vannak még olyanok, akikben él az, hogy japán rajzfilm=Dragon Ball=erőszakos rajzfilm=a gyerek kiugrik az ablakon, mert azt hiszi, tud repülni. Érdekes viszont az, hogy a japán szakon (legalábbis az ELTE-n biztosan) kezdik észrevenni, hogy az oda jelentkezők egy részére nagy hatással vannak az animék és a kiosztott kérdőívek némelyikében is feltűnik.

    10. Talán mostmár kezd átbillenni egy kicsit pozitívabb oldalra. Régebben az általános vélemény kifújt az “erőszakos rajzfilmek” és a “szexjeleneteket tartalmazó rajzfilmek” kategóriában, mivel az itthon leadott animék alapján(leginkább DB) ítélték meg és valamennyi szándékossággal ötvözött tudatlansággal hamis képet festettek róluk. Szerencsére mostanában nyitottabb gondolkodású emberek cikkeit is lehet olvasni.

    Remélem tudtam segíteni valamit.^^;

  36. 1) 18
    2) kb. 8 éve
    3) elkezdtem karatézni
    4) magát a filozófiát és magát a harcművészeteket
    5) igen, részben ezáltal is
    6) zenei ízlésem annyiban változott, hogy kibővült a j-rock-al, de tagja vagyok egy anime klubbnak, valamint igen szeretnék japánul tanulni.
    7) a családom már beletörődött ^^ a barátaim közül néhányan még kicsit furcsán néznek, de alakula a dolog.
    8) szerintem nem vagyok benne régóta ^^
    9) szvsz nem ismerik ezért “félnek” tőle, igazából valóban rémisztő lehet néhány szülőnek, hogy a kis csemetéje még mindig “mesét” néz, de valószínűleg egy kis ismeretterjesztés nem ártana. Nem mindenkinek evidens, hogyha valaki cp-zik akkor az nem biztos, hogy agyalágyult.
    10) szerintem a médiában eléggé elszórtan jelenik meg, akor is torzulva, valószínűleg azért, mert akik beszélnek róla azok se tudják miről beszélnek, ha valahol meg normális formában jelenik meg akkor az valszeg nem egy országos nézettségű médium.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: