Interjú Görgey Etelkával

Volt ebben a félévben egy “Interjú” nevezetű óránk, melyre (mily meglepő) 3 interjút kellett csinálnunk. Az első interjúmat a Csodaidők  szerzőjével készítettem, mert Eta volt olyan kedves, hogy igent mondott a kérésemre :). Ez volt az első interjúm és gondoltam megosztom másokkal is. Annyi megjegyzést fűznék hozzá, hogy bár Eta megengedte, hogy tegezzem, az interjút átírtam magázós stílusba, mert hivatalosan úgy illik :). Az interjúhoz olvassatok tovább…

„Vallásos emberek is lehetnek hiteles, sőt vonzó főhősök”
Interjú Görgey Etelkával

Görgey Etelka református lelkész, pár hónapja adta ki sci-fi tetralógiájának, a Csodaidőknek utolsó kötetét. Eta nem igazán tartja magát írónak, csupán szórakoztatni akar. A Csodaidők világáról, a könyv kiadásának nehézségeiről és jövőbeli terveiről beszélgettünk a szerzőnővel.

Hogyan kezdett el írni?

Nem tudom, hogy hogyan kezdtem el. Sokszor volt egy-egy ötletem, amik nem jutottak el az írásos kidolgozásig. Aztán jött Nagy Andreas története, és akkoriban egy barátnőm nagyon nyaggatott, hogy írjam meg. El is kezdtem, az első kötetem meg is írtam, de nem lett jó. A kéziratot később meg is semmisítettem, és úgy döntöttem, mégsem az én műfajom az írás. Aztán jött a Harry Potter, és minden megváltozott.

És nem is tervezte, hogy újra papírra veti Nagy Andreas történetét?

Dehogynem. Sőt, ha az olvasók belenéznek  a 4. kötet legeslegutolsó lapjára, akkor ott láthatják beharangozva, mint a következő könyvemet. Ami majd megjelenik. Először meg kellene írni.

A Csodaidőket először az internetre tette fel. Ekkor még nem volt vele semmi komoly szándéka?

Komoly szándékom most sincs. Akkor is, most is szórakoztatni akartam vele – elsősorban. És persze végig volt bennem egy dafke, hogy megmutatom: vallásos emberek is lehetnek hiteles, sőt vonzó főhősök, nemcsak jedi lovagok és varázslók.

Mikor és miért döntött úgy, hogy megpróbálja kiadatni?

2004 végén, amikor elkészült az első kötet, és a baráti körömben – Nagy Andreas történetétől eltérően! – gyors sikert aratott, plusz az interneten olvasók is nagyon megszerették, valaki felvetette az ötletet. Bennem addig nem merült fel ilyesmi, hiszen a magyar és az angol web egy bizonyos részén népszerű írónak számítottam, az volt – talán még most is az? – az igazi közegem.

Az Animus kiadót kereste meg először?

Nem, az első, aki a bemutatkozó e-mailemre válaszolt, az Európa Kiadó volt. Ők bekérték a kéziratot, és majd egy évet ültek rajta. Utána olvasatlanul visszaadták, hogy ez nem az ő műfajuk. Ugyanis nem akarnak egy ideig fantasyval foglalkozni – mondták.

Ha már felmerült a “fantasy”:  mégis melyik műfajba sorolná leginkább a könyvét? A legtöbbször egy sci-fi családregényként foglalják össze. Az Ön számára inkább melyik?

Inkább családregény. De sci-fi is, vigyázz, én szeretem a sci-fit, és eljutottam odáig, hogy nem érdekelnek a sci-fi-ellenes előítéletek. A Csodaidők sci-fi is, és erre büszke vagyok.

Amikor az Animus úgy döntött, hogy nem adja ki a 3. kötetet, megfordult a fejében, hogy hagyja az egészet és nem érdekli, ha az utolsó két kötet nem jelenik meg könyv formájában?

Igen, nem is egyszer. Főleg, amikor más kiadókkal tárgyaltam.

Ha végül tényleg feladta volna, akkor megint az internetre tette volna fel a folytatást?

Igen, letölthető pdf-formátumban.

Nekem azonban akkoriban úgy tűnt, hogy a rajongók nagyon kiállnak maga és a könyv megjelenése mellett…

Igen, akkoriban nekem is – meg most is.

Milyen érzés volt?

Nagyon jó!  Bár azért féltem az egésztől, és fárasztónak is gondoltam. Az utóbbiban igazam lett, a félelmeim viszont nem igazolódtak be.

A rajongókkal is tartja a kapcsolatot, hisz még blogbejegyzésekre is szokott válaszolni.

Igen, amikor a munkám, a fordításom és az általános lustaságom mellett az időm megengedi. Bár írónak tartanak, utálok leveleket, blogbejegyzéseket, facebook-memókat és egyéb marhaságokat írni. Ha már írni kell: szeretek könyvet írni, és fórumokon beszélgetni, vitázni.

Azóta megjelent az utolsó kötet is. Hogy érzi, milyen volt az utolsó rész fogadtatása?

Vegyes. A többség nagyon szerette, de van egy kisebbség, amelyik túl könnyűnek találta a történet lezárását, kissé idealizáltnak bizonyos témák előkerülését, és túl optimistának a végkicsengést. Velük sokat vitatkoztam: én látom a könyv jó néhány hibáját, súlyosakat is, de az általuk említetteket nem tartom annak. Mégsem tehetek semmit: amint az olvasók olvasni kezdik, a történet már nem az enyém többé. A magyarázata sem.

Már az elején is ezt a befejezést tervezte, vagy sokat változott az évek során?

Eleinte az egész sztori Yaan története volt. Judy és Giin a 2. tervezési körben nőttek bele a történetbe, de akkor még ki is szálltak: Judy eredetileg a 2. kötet végén meghalt volna, Giint pedig az utolsó fejezetek egyikében kivégzik. Aztán családi nyomásra ez átalakult.

Szóval mondhatjuk, hogy Yaan állt hármójuk közül a legközelebb a szívéhez?

Nem. Csak ő volt a főszereplő. A legközelebb hozzám Ronen, Rengi, Malin és Tobbelt álltak. Főleg Malin… és Ronen.

Említette, hogy vallásosak a főszereplők. A könyv során pedig rengeteg szertartásukat is bemutatja. Volt ennek a vallásosságnak különösebb oka? Mintázta valamiről a szertartásokat vagy akár magát a vallást?

Persze, hogy volt oka: én. A szertartásokat pedig én találtam ki, bár mivel nagyon sok vallást és vallásos irányzatot ismerek, nyilván rengeteg elemet felhasználtam innen-onnan. Sokat “kölcsönöztem” az ortodox zsidóktól és az amerikai amishoktól. Több is volt belőlük, ezek áldozatul estek a szerkesztőnek .

Tervezi ezeket a kiszerkesztett részeket megosztani a közönséggel?

Igen, amiket tervezek, azok ott vannak az oldalamon a kiszerkesztett részek menüpontban.  A többi már rég eltűnt valahol a bite-ok temetőjében.

Milyen érzés volt befejezni Judy, Giin és Yaan történetét? Hiányoznak, vagy az előzmény, amin jelenleg dolgozik “pótolja” őket?

Igazából most májusig nem is kellett megválnom tőlük, hiszen még az utolsó kötet szerkesztésénél, átnézésénél, korrektúrázásánál velem voltak. És a kiadás miatt mindig újabb és újabb köteteket kellett átnézni, a régebbieket elolvasni. Most pedig itt a két pici gyerekem, és azért ők, ha nem is pótolják a szereplőket, de teljesen elvonják róluk a figyelmemet.

Mennyire volt nehéz kialakítani a kaveni nyelvet?

Semennyire. Vagy legalábbis kellemes erőfeszítés volt. Minden percét élveztem.

A múltkor az egyik közönségtalálkozón említette, hogy most dolgozik a könyv angol fordításán, mert egy külföldi kiadó szeretné kiadni. Hogyan alakult ez így?

Beküldtem egy szinopszist, néhány pozitív kritikát meg egy részletet, és az alapján bekérték a könyvet.

És hogy halad a fordítás?

Rosszul. A sokadik prioritás jelenleg. Előtte még ott a két gyerek, a templomfelújítás (kvázi pénz nélkül, sok ingyenmunkával), két leszerződött fordítás, és néha élni is kellene.

Miért döntött az első kötetnél „Az ogfák vöröse” alcím mellett? Eredetileg más alcímeket szánt a köteteknek.

A négy kötet eredeti címe: A gyógyulás ideje, A gyilkolás ideje, A rombolás ideje, Az építés ideje lett volna, de valahogy magyartalannak, döcögősnek éreztem őket.  Az alcímet (Az ogfák vöröse – szerk.) végül az Animus adta.

És mit szólt hozzá?

Nem voltam meggyőzve, de akkor már nagyon közeledett a megjelenés ideje, és nem volt jobb kompromisszum. A többi cím sokkal rosszabb volt.

A többi alcímet már maga találta ki?

Nem: egy baráti körrel brainstormingoltunk. Mindenki benyögött mindenfélét, aztán egy-egy fogalomra ráugrottuk, és addig rágtuk, amíg el nem vetettük vagy el nem fogadtuk

Melyik kötethez volt a legnehezebb kitalálni az alcímet?

Az elsőhöz és az utolsóhoz.

Így utólag elégedett velük?

Igen, eléggé. Bár az esetleges angol kiadás címeinél visszatérnék a Préd 3,8-hoz.

Mostanában már fanfictionök (rajongói történetek – a szerk.) is születnek a Csodaidőkhöz. Mi a véleménye róluk?

(nevet) Szeretem őket. A színvonalat nem tartom rossznak, bár akkor is szeretném őket, ha rosszak lennének. Én egyfajta dicséretnek tartom, hogy írnak hozzá történeteket. Igazából talán ezt érzem eddig a legnagyobb dolognak a könyvvel kapcsolatban.

Elképzelhetőnek tartja, hogy több könyvét is majd magánkiadásban adja ki?

Igen. Sőt, lassan elképzelhetetlennek tartom, hogy ne a Shremeyával jöjjek ki.

Ha már új könyv szóba került… van már elképzelése arról, hogy ha a Csodaidők világát lezárja, akkor melyik ötletén szeretne majd dolgozni?

Elképzelésem rengeteg. Időm semennyi.

Továbbra is maradna a sci-finél, vagy szívesen kipróbálna valami más műfajt?

Először is: hol van az még, hogy a Csodaidők-univerzumot elhagyjam? Jaj, nagyon sok történet született benne. Itt van a Zöld Csillagok, az Andreas-Raana párhuzamos életrajz a Nies születéséről és haláláról. Aztán ott van az Enif, ami egy szörnyű háború és egy igazán romantikus szerelmi történet ötvözete – az eddigi egyetlen romantikus történet, amit valaha tervbe vettem. Ezeken kívül pedig van még az Alfa és Omega, ami Shine Meron története. És van vagy féltucat krimi, ami szintén Csodaidők-univerzum, 3000-es évek, egy mazdra nyomozásai .

10 hozzászólás

  1. Nagyon tetszett!
    “Rosszul. A sokadik prioritás jelenleg. Előtte még ott a két gyerek, a templomfelújítás (kvázi pénz nélkül, sok ingyenmunkával), két leszerződött fordítás, és néha élni is kellene.” – ez olyan különösen életszerű.
    Köszönöm.

  2. Te személyesen találkoztál Görgey Etával?! Most nagyon-nagyon-nagyon irigyellek!

  3. Nahát Leara, nagyon jó kérdések, és micsoda új információk! Grat az interjúhoz!

  4. Szia!
    Nagyon eredetinek találom az interjút, és amúgy is megörvendeztettél vele. Csak így tovább!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: