Kimi to boku.


Sokszor volt már olyan, hogy egy sorozatot az első pár része alapján nagyon megszerettem, de sajnos az idő múlásával csökkent a színvonal és a végén nem lett belőle más, mint egy totál átlagos sorozat. Ennek a fordítottja ritkábban szokott előfordulni, ám most a Kimi to bokuval ez történt: az első évad első pár részét rendkívül mód untam és már épp azon gondolkodtam, hogy dobom… de adtam még neki 1-2 rész esélyt, mert láttam, hogy az utolsó főszereplő akkor fog feltűnni. És milyen jól tettem! Bár ez nem annak a szereplőnek köszönhető, hisz nem ő lett a kedvencem, de az a plusz pár rész pont elég volt ahhoz, hogy megszokjam és megszeressem a sorozat hangulatát és a szereplőket.

Történet: nos, erről nem lehet túl sokat írni. Shun, Kaname, Yuuki és Yuuta már ovis koruk óta nagyon jó barátok. Most épp középiskolába járnak és az ő mindennapjaikat követhetjük végig. Persze más szereplők is csatlakoznak hozzájuk (mint pl. a 4. főszereplő, Chizuru).

Ez a sorozat azonban nem szól többről. Azt is mondhatnám, hogy kb. a semmiről szól, ez tényleg a hétköznapi életet mutatja be. Nincsenek nagy katasztrófák, sötét titkok, balhés családi élet… csupán 5 fiú éli a középiskolai életet és közben teljesen átlagos dolgokkal néznek szembe: szerelemmel, barátokkal, a felnövéssel. Ám épp ebben rejlik a sorozat bája, hisz nem akar több lenni annál, ami.

Az élvezhetőséghez nagyban hozzájárultak a szereplők is. Míg az elején zavart Shun lányos kinézete, vagy az ikrek túlzott nyugalma, addig a végére ezek az ismertetőjelek egy egésszé nőtték ki magukat és a szereplők részeivé váltak, másmilyennek el sem lehetne őket képzelni.  Muszáj megemlítenem a sorozat humorát is, ami nagyon jó és legfőképp abból áll, ahogy a szereplők egymásnak szólnak be (ebben az ikrek járnak az élen :D). Az egyetlen szereplő, akitől néha kirázott a hideg, az Kaname anyja… az a nő már-már félelmetes.

Eleinte kicsit féltem attól, hogy a sorozat elmegy kicsit yaoi fanservice irányba, de hála az égnek nem lett igazam. Az összes fiúnak megvan a maga kis szerelmi élete (lányokkal! Még Shunnak is, csak az már pont nem került be az animébe), és ezek mind-mind bájosak voltak. Személyes kedvencem egyébként a Yuuta&Takahashi páros, az ő részük nagyban hozzájárult ahhoz, hogy ennyire megszerettem ezt a sorozatot. Yuuta egyébként is a kedvenc karakterem lett, ő volt talán az, aki mindig jól átlátta mindenkinek a helyzetét és nem csak Yuuki, hanem a többiek bátyjaként is lehet rá tekinteni. Annyi negatívumot hozzá is tennék a második évadhoz, hogy nem volt egy Yuuta&Takahashi rész sem (csak egy rövid jelenet), pedig fel is spanolták rá a népet , ezzel ellentétben pl. Chizuru&Mary kapcsolatára jóval nagyobb figyelem irányult. Persze tudom, hogy ez azért van, mert a mangában épp ezek a részek jöttek, de attól még reménykedtem egy picit.

A zene szintén jó volt, mind a két OP-ED párost megszerettem, bár a kedvencem továbbra is az egyik insert song, a Tomorrow lett.

Ezt a sorozatot tényleg csak azoknak ajánlom, akik szeretik a slice of life műfajt. Azt se mondanám, hogy maratonozós sorozat lenne, de talán jobb is, ha az ember csak 1-2 részt néz meg belőle hetente, úgy tud a legjobban kikapcsolni.

Ezek után rávetem magam a mangára is, bár a későbbi fejezetekhez sajnos csak kínai scan van… egyelőre.

Értékelés:
1. évad: 8/10 (az első pár unalmasabb rész miatt)
2. évad: 9/10

A végén pedig álljon itt a már említett Tomorrow c. szám :).

2 hozzászólás

  1. Hmm… lehet mégse kellett volna dobnom 2 rész után? Egyszer talán , ha olyanom lesz, kap még egy esélyt. ^^

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: