Carlos Ruiz Zafón: Angyali játszma


Szerencsém volt és rövid időn belül sikerült megszereznem az Elfeledett könyvek temetőjének 2. részét :).

Történet: A húszas évek Barcelonájában egy titokzatos idegen felkeres egy reménytelenül szerelmes fiatal írót. Visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki: rengeteg pénz, és talán egyéb jutalmak is várják, ha megbeszélt időre megírja a könyvet, amely mindenek feletti hatalommal bír. Az író elvállalja a munkát, és ezzel ördögi csapdába kerül; hidegvérű gyilkosok, kegyetlen kopók, áruló barátok és csalfa szerelmek kísérik temetőkön és kísértetkastélyokon át, hogy végtére is leleplezze azt, aki a szálakat mozgatja.

Először is kezdem a lényeggel: tetszett-e annyira, mint A szél árnyéka? Nem. De ez mégsem von le semmit a könyv nagyszerűségéből. Csupán annyiról van szó, hogy kicsit tovább tartott, hogy megfogjon, valamint A szél árnyékában több szereplő nőtt a szívemhez.

Ettől függetlenül Zafón még mindig nagyon jól ír, egyszerűen rabul ejt a világa. Olvasmányos, könnyed, de mégis oda kell figyelni, mert néha félmondatokkal árul el fontos dolgokat.

Na, és akkor a szereplőkről pár szó: a főszereplőt nem kedveltem annyira, mint Danielt, de szimpatikus volt. Az viszont rendkívül jó volt, hogy még többet megtudhattunk a Sempere családról. Azért itt is lett egy nagy kedvencem: Isabella. Az ő karaktere igazi felüdülés volt és David mellé kifejezetten kellett valaki, aki néha helyrepofozza.

A szerelmi szál (szálak?) itt nem voltak különösebben lényegesek, ennek a sztorinak teljesen más hangulata volt. Kicsit talán komorabb és ezen még többet tudja az olvasó törni a fejét. A végével kapcsolatban olvastam már róla hideget-meleget, de én helyénvalónak éreztem ezt a befejezést egy ilyen hangulatú regényhez.

Még a fordításhoz 1-2 dolog: sosem szeretem, amikor többé-kevésbé összefüggő regények új fordítót kapnak, de ennél szerencsére ez nem okozott gondot, észre sem vettem. Ismét gördülékeny, jó fordítást kaptunk.

Összességében tehát lassan kijelenthetem, hogy Zafón kezd bekerülni a kedvenc íróim közé. Mert bár erre a könyvre 4,5 csillagot adtam molyon, de ez tényleg csak annak szól, hogy azért még mindig A szél árnyéka az „igazi”. Már alig várom, hogy a kezembe kaparintsam A mennyország kapuját és ismét belefeledkezhessek Zafón világába. Még talán annyit megemlítenék, hogy mivel A szél árnyéka és az Angyali játszma történetileg nem függ össze, szerintem mégsem mindegy, hogy mivel kezd az ember. Hiába játszódik az Angyali játszma korábban, szerintem mégis jobb A szél árnyékával kezdeni, hogy igazán élvezhessük a különféle utalásokat.

Értékelés: 4,5/5

Infók a könyvről:
Kiadó és kiadási év: Ulpius-ház, 2008.
Eredeti cím: El juego del ángel
Oldalszám: 667
Fordította: Latorre Ágnes

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: