Shinsekai yori

shinsekai_yori
Történet: napjainktól kb. 1000 évnyire járunk. Saki egy látszólag idilli faluban lakik, ami el van zárva a külvilágtól. Olyan emberek élnek itt, akik pszichokinézis-szerű erővel rendelkeznek. Saki is végre abba a korba ér, amikor „megkapja” ezt az erőt és elkezdhet a Zenjin akadémiára járni a barátaival együtt. Az idő múlásával azonban egyre több furcsa dologra lesznek figyelmesek. Terjed a szóbeszéd egy macskáról, ami gyerekeket rabol el és állítólag már az iskolából is tűntek el miatta. Sakiék pedig szépen lassan egyre több információt tudnak meg erről a világról, az emberiség történelméről és rájönnek, hogy az életük talán nem is olyan idilli, mint hitték…

Még mielőtt bővebb fejtegetésbe kezdenék, kijelenteném, hogy szeretem ezt a sorozatot. Nagyon is. Az egyik kedvencem a tavalyi felhozatalból.  De ez nem azt jelenti, hogy ne látnám a hibáit… mert sajnos van benne bőven. Lássuk:
– ugyanaz, ami a legtöbb adaptációval: nem olyan mély, mint az eredeti. Persze azt sem szabad elfelejteni, hogy az anime alapja egy 1000 oldalas regény (nem light novel, hanem rendes regény… láttam, hogy sokan még mindig LN-nek gondolják, de nem az :D). Ráadásul egy disztópia, amikre eddigi tapasztalataim szerint az a jellemző, hogy nagyon sok leírás van bennük, ami szükséges ahhoz, hogy egy teljesen új világot/társadalmat bemutasson. Ez könyvben működik, könnyen magába tudja szippantani az embert, mozgóképen viszont már nem olyan könnyű átadni. Épp ezért sokan talán unalmasnak találhatják a Shinsekai yoriban azokat a részeket, amikben kb. végig csak beszélgetnek, de ezekben derül ki a legtöbb a sorozat világáról.
– világ bemutatása vs. szereplők: úgy érzem, hogy ezt nem sikerült jól elosztaniuk. Az elején jól bemutatják a világot, de ez egy kicsit talán a szereplők rovására ment, nem igazán ismerjük meg őket… bár talán nem is lehet, hiszen az egészet Saki szemszögéből látjuk, így ő az egyetlen, akit jól meg lehet ismerni. Az pedig, hogy az ő karakterfejlődése jó-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga. Az én kedvencem egyébként a főszereplő gárdából Shun volt, mert szeretem az ilyen típusú karaktereket, de örültem volna, ha mindegyikükről egy kicsit mélyebb képet kaptunk volna. Egyébként náluk kavartak is, Maria a regénybeli szerepénél többet kapott, Satoruval pedig néha mintha nem tudták volna, hogy mit kezdjenek, pedig megvan a maga szerepe… de erről tényleg csak akkor lehetne érdemlegesen beszélni, ha olvastam volna a regényt, szóval hagyjuk… annak viszont örültem volna, ha kapunk pár bővebb flashbacket az emberiség múltjában történtekről.
– lassú kezdés. Emlékszem, hogy sokan rettentő unalmasnak tartották az első pár részt. Én viszont azokat is szerettem, mert már ott is olyan hangulatot tudott átadni, amivel nem sokszor találkoztam. Ez a hangulat kifejezetten nyomasztó volt, ugyanakkor mindig alig vártam, hogy még többet megtudjak arról, hogy merre is fog ez a sztori menni.
– animáció. A legtöbb sorozatnál mondjuk megszokott, hogy ingadozik az animáció minősége, szóval ez a kisebb hibák közé tartozik… aki a TV-ben leadott részeket nézi, az gyakran találkozhat ezzel :D.

Ahogy ezt elnézem, elég sok és zavaró hibának tűnik. Hogy akkor mégis miért írtam azt, hogy bekerült a kedvenceim közé a sorozat? Azért, mert sikerült elérnie, hogy baromira ne érdekeljenek ezek a hibák és simán elnézem neki. Ilyen pedig nagyon ritkán van. Más sorozat esetében ezek után 6/10-nél többet nem adnék rá, de ennél egyszerűen nem megy. Lehet, hogy közrejátszik az is, hogy nagyon szeretem a disztópiás sztorikat (nem mintha sok ilyet olvastam volna, de amiket igen, azok nagyon bejöttek) és animében még nem is találkoztam ehhez hasonlóval. Ha a kezembe akadna a könyv és el tudnám olvasni, akkor elég nagy az esélye annak, hogy az anime pontszáma lejjebb menne, de erre egyelőre nem sok az esély.

Természetesen vannak a sorozatnak pozitívumai is:
– az OST… remekül passzolt a hangulathoz és az első endinget is megszerettem (meg idővel a másodikat is).
– a már sokat emlegetett hangulat… ezt nem is fűzném tovább.
– a seiyuuk. Különösen Namikawa Daisuke. Az utolsó rész előtt jöttem csak rá arra, hogy ő Squealer/Yakomaru hangja. Le a kalappal előtte, meg nem mondtam volna, egyszerűen remekelt ebben a szerepben (pont csak az utolsó részben lehetett hallani párszor, hogy jé, ez tényleg ő :D). Meg Kaji Yukit is kiemelném, aki bár több Satoruhoz hasonló szerepet kapna, mert ez sokkal jobban áll neki, mint azok a szerepek, amikben sokat kell üvöltöznie/nyafognia.
– a lezárás. Fogalmam sem volt arról, hogy mit akarnak ebből kihozni majd, bármilyen véget el tudtam volna képzelni. De talán így volt a lehető legjobb. Maradt meglepetés is (na jó, annyira nem lepett meg, mert lehetett sejteni, de kimondva azért még mindig ütött) és el lettek varrva a szálak.
– elgondolkodtat. Engem legalábbis… de engem eddig minden disztópiás sztori elgondolkodtatott.

Összességében tehát elmondhatom, hogy a sok hiba ellenére is szeretem ezt a sorozatot és kifejezetten örülök, hogy hétről hétre néztem (bár néha azért csapkodtam az asztalt 1-1 rész vége után, hogy miért pont itt hagyták abba?). Rendkívül érdekes érzelmi hullámvasút volt és sokan bánhatják, hogy a 8. rész yaoi-yuris dolga miatt dobták a sorozatot (bár erre a részre én is haragszom egy kicsit, mert nem igazán jött át az a lényege, ami a regényben van… de mondom, azt nem keverem ide, mert nem olvastam, csak spoilereket).
Bármennyire is próbáltam lejjebb vinni  a pontszámot, egyszerűen nincs szívem 9 pontnál kevesebbet adni erre a sorozatra. Majd talán egy újranézés után. Vagy ha egyszer a kezembe kerül a regény. De most még túl friss az élmény ahhoz, hogy elfelejtsem mindazt, amit éreztem a nézése közben. Szóval igen, marad a 9/10.

5 hozzászólás

  1. Ó, szóval nem LN a forrás? Ok, legalább most már ezt is tudom. 😀

    És Yakomaru hangja Namikawa Daisuke? o.O Megmondom őszintén, nekem még a végén sem esett le. Ebben az esetben hatalmas thumbs up neki!

    Amúgy én kicsit haragszok erre a sorozatra, mert bár hangulatilag top-tier, viszont a hibái felett valahogy nem tudok elsiklani… Engem legalábbis érzékenyen érint, ha egy anime nem tudja eldönteni, hogy akkor most plot- vagy character driven akar e lenni.

    Ahhoz viszont kétség sem fér, hogy a tavalyi év jobbjai közt a helye és erősen kiemelkedik a manapság uralkodó átlagszar tengeréből. (A narrálás meg… Öh, ZSENIÁLIS!)

    • Igen, eredetileg egy szép hosszú regény :D. Ezért sem tudom annyira hibáztatni az animét azért, hogy nem tudott a világ és a karakterek között “választani”, egész jól átjött így is, pedig sok mindent ki kellett hagyniuk. Mondjuk az a Psycho-buster a regényben tök máshogy nézett ki, meg ott jóval több infó volt róla (bár az animébe ez már azért sem került bele, mert máshogy nézett ki XD).

      Namikawa Daisuke meg zseniális… lehet, hogy az utolsó részben én sem vettem volna észre azt az 1-2 kilengését, ha nem olvasom előtte, hogy ő Yakomaru :D.

      Tényleg, a narrálást el is felejtettem megemlíteni, pedig ritkán látni (hallani) ilyen jót. Endou Aya hangját alapból szeretem, de itt ő is remekül alakított :).

  2. Ez az anime is régóta listán van már nálam. Egyszer még sor is kerül rá, hogy megnézzem. 🙂

    • Szerintem érdemes, bár azért hangulat kell hozzá :D. Nekem második nézésre még jobban tetszett, mert jobban összeállt a kép.

      • Nálam attól függ, hogy érek rá, és hogy megtalálom-e angol felirattal a cuccost. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: