Suisei no Gargantia

suisei
Nagyon rég írtam már kritikát 1-1 sorozatról, az elkövetkezendő napokban igyekszem pótolni. Az első „áldozat” pedig legyen a Suisei no Gargantia.

Történet: belecsapnak a közepébe, ugyanis az első rész első fele egy látványos űrcsatával kezdődik, aminél az ember csak kapkodja a fejét… nem feltétlenül a látvány miatt, talán azért is, mert nem tudja, hogy mi van. Aki viszont ilyesmire vágyik, azt ki kell ábrándítanom: az űrcsatából ugyanis ennyi van az egész sorozatban. Főhősünk, Ledo ugyanis a Földön köt ki, ahol azt hitték, hogy már nincs is élet. Pedig van. Igaz, hogy a bolygó egészét víz borítja, ezért az emberek ilyen „úszó városokon” élnek, de azért élnek. Kétkedve fogadják az idegent és óriási „társát és fegyverét”, Chambert, de innen indul a beilleszkedés és a világ megismerésének folyamata.

Így utólag azt kell mondanom, hogy bárcsak erről szólt volna az egész. Ugyanis az első dolog, ami eszembe jut erről a sorozatról az az, hogy elvesztegetett potenciál. Az első 4-5 rész ugyanis nagyon tetszett, de a második felébe bele akartak vinni valami komolyabb sztorit, amihez nem volt elég ez a 13 rész. Nem azt mondom, hogy nem voltak benne jó ötletek, csak nem volt idő elmélyíteni ezeket. Vagy maradt volna minden ilyen slice of life-szerű, vagy tudtunk volna meg kicsit többet Ledo világáról, vagy pedig lett volna hosszabb a sorozat (persze ezt a legnehezebb kivitelezni, hisz sok mindentől függ). Szerettem ezt a sorozatot, de összességében csalódás lett.

De azért többé-kevésbé egész végig élveztem, a karaktereknek köszönhetően. Vagyis főleg Ledonak és Chambernek köszönhetően, hiszen őket ismertük meg a legjobban és ők fejlődtek a legtöbbet (igen, egy mesterséges intelligencia érdekesebb „személyiséget” kapott, mint pl. Amy, aki elvileg a főhősnő… na, mindegy).

Az animációra nem lehet panasz, jó színvonalú maradt a végéig. Az olyan apróságok pedig különösen tetszettek, mint pl. hogy Ledo pár rész múlva barnább lett, hisz annyit tartózkodott a napon, hogy muszáj volt lebarnulnia :D.

Az OST is elég jól sikerült, a jelenetek többségéhez passzoltak a zenék, bár számomra nem lett túl emlékezetes.

Értékelés: 6/10 (simán lett volna 8 pont is, ha a második felében néhány dolgot másképp csinálnak)

2 hozzászólás

  1. Egyetértek, ebben a sorozatban sokkal nagyobb potenciál volt, mint amit végül kihoztak belőle, de azért így se volt rossz.

  2. Egyetértek mindennel, amit írtál. Valóban sokkal több lehetőség volt a sorozatban, mint amit végül kihoztak belőle. Hmmm Fraktál szindróma…
    A legnagyobb hiányossága tényleg a karakterfronton volt. Középtájt ráadásul szerintem eléggé leült a sorozat, na azokat a részeket szentelhették volna egy kis karakterépítésre, és akkor máris egy kicsit jobban áltunk volna. Ennek ellenére tőlem kapott 7 pontot, mert a közepét leszámítva szórakoztató volt. ^^

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: