Gyakkyou Burai Kaiji: Ultimate Survivor

kaiji1
Avagy amikor valami nem egészen arról szól, mint amire először gondol az ember…

Történet: adott a főszereplőnk, Kaiji, aki néhány éve költözött Tokióba, hogy munkát keressen. Ez nem jött neki össze, szóval még mindig munkanélküli és napjait max. dohányzással és ivással tölti, valamint autóemblémákat lop. Egyik nap meglátogatja egy Endou nevű illető, akiről kiderül, hogy behajtó. Az egészben persze az a legjobb, hogy egy olyan kölcsönt akar Kaijin behajtani, amiért ő csak kezeskedett, de valójában egy ex-munkatársa, Furuhata vette fel. Ez az eredetileg össz-vissz 30.000 yenes kölcsön az évek során 3.850.000 yenre ugrott, szóval senkit sem lep meg, hogy Kaiji ezt nem igazán tudja kifizetni. Épp ezért Endou tesz egy ajánlatot: Kaiji egy este alatt akár az egész adósságát eltörölheti (és még pénzt is kereshet), ha elmegy az Espoir nevezetű hajóra. Kaiji nem tudja, hogy ez mivel is fog járni, de nincs sok választása…

Na, és akkor most megmagyarázom, hogy miért is írtam azt első mondatnak, amit. Régóta szemeztem már ezzel a sorozattal, régebben meg is néztem az első 2 részét, de valamiért azt gondoltam, hogy ez kb. csak szerencsejátékról fog szólni és félretettem. Persze igen, arról is szól, de azt sose gondoltam volna, hogy a szerencsejátéknak ennyire durva formáját láthatom majd.

Az első szembetűnő dolog (és ezt talán mondanom se kell) a grafika és character design. Elsőre furcsának tűnhet, az se lepne meg, ha valaki épp ezért nem akarna belenézni, de erre csak annyit mondhatok, hogy: ne ez alapján ítéld meg! Ugyanis kár lenne egy ilyen remek sorozatot ilyesmi miatt kihagyni. Én pár rész alatt megszoktam, de a történet van annyira izgalmas, hogy még azok is élvezzék, akik végül egyáltalán nem kedvelik meg ezt a rajzstílust.

És most következzen az én lényeges pontom: a szereplők. Nem lenne nyerő egy ilyen karakter-központú sztori, ha az ember nem kedveli a szereplőket. Kaiji nekem eleinte semleges volt, de a sorozat folyamán végül nagyon megkedveltem. A mellékszereplők között is voltak érdekes karakterek, de aki a leginkább meglepett, az talán Tonegawa. Nem mondom, hogy annyira szeretném, de az biztos, hogy karizmatikus volt. Hyoudouval viszont még mindig nem tudok mit kezdeni… egyrészt utálom, másrészt viszont ő is érdekes.

Amit még mindenképp szeretnék kiemelni, az Kaiji hangja, Hagiwara Masato. Általában érződik, amikor 1-1 animében nem seiyuuk, hanem színészek adják a karakterek hangjait (legalábbis nekem eddig a legtöbbször feltűnt), de ez Hagiwarára nem igaz, sőt… az egyik legtermészetesebb játékot hallhattam tőle.

És hogy folytassam a pozitívumok sorát: remekül teremt feszültséget a sorozat. Szinte egy olyan rész sem volt, amin nem izgultam volna valami miatt.

De persze ez a sorozat sem tökéletes, szóval most kitérnék néhány apró negatívumra is:
– bár a részeket mondhatjuk, hogy maratonoztam, azért így utólag feltűnt, hogy 1-1 arc kissé el volt húzva. Ez lehet a feszültségkeltés miatt, de mint tudjuk, néha a kevesebb több.
– a monológok. Nincs velük bajom, de néha túl sok volt belőlük. Kicsit olyan érzésem volt, mintha szájba akarnák rágni azt, amin nekem, mint nézőnek el kéne gondolkodnom.
– a túljátszások. Oké, sokszor kerültek nehéz helyzetbe a szereplők, de a sok üvöltözés és dramatizálás valahogy zavaróak lettek a végére. A Jojonál láttam ilyesmit utoljára, de annál valahogy elment, itt viszont néha már-már nevetnem kellett, még akkor is, ha igen súlyos volt a helyzet :’D.

A befejezés elég idegesítő lett, de erről egyelőre nem mondanék konkrét véleményt, hiszen ott a 2. évad, aminek hamarosan neki is kezdek :).

Értékelés: 9/10

3 hozzászólás

  1. Én is hasonlóan voltam a sorozattal, a karakterdizájnt meglepően hamar megszoktam, és Kaiji is a szívemhez nőtt egy idő után (kár, hogy szegény semmiből sem tanul ^^’), és én is végigizgultam az egészet.

    Kíváncsi vagyok, a második szezon hogy fog tetszeni. Készülj fel rá, hogy a második arc a rétestészta nyújtás terén sajnos lazán übereli az elő szezont, de ettől függetlenül nekem a folytatás is nagyon bejött. ^^

    • Hát… ha a feszültséget fent tudják tartani, akkor szerintem annál sem fog sokat levonni az élvezhetőségéből a rétestészta-effektus :D. Legalábbis remélem (meg maratonozni teljesen más, mint hétről hétre nézni… bár nem tudom, hogy te hogyan nézted :D).

      • Én hétről hétre néztem, amikor futott, úgy kicsit vontatott volt néhány rész erejéig a második felében, de lehet, hogy egyben letolva már nem zavart volna. ^^

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: