Marina Fiorato: A muránói üvegfúvó

murano
Fülszöveg:
VELENCE, 1681…
A köztársaság éltető ereje az üvegfúvás, és a velencei tükrök az aranynál is értékesebbek. A vérengző Tízek tanácsa féltékenyen őrzi titokzatos módszerüket, s ezáltal a muranói üvegfúvókat is, akik gyakorlatilag bebörtönözve élnek a lagúnák egy szigetén. Ám a legtehetségesebb üvegművész, Corradino Manin eladja a titkot és ezáltal a lelkét is a Napkirálynak, a francia XIV. Lajosnak, hogy új jövőt teremtsen leányának.. Ennek az egyedülálló tükörkészítési technikának a megszerzésével sikerült megépíttetnie a Napkirálynak pazar Versailles-i kastélyában a Tükörgalériát.

NAPJAINKBAN…
Évszázadokkal később leszármazottja, Nora Manin boldogtalan londoni élete elől menekül Velencébe – elhatározta, hogy ősei városában folytatja életét és a családi mesterséget. A szenvedélyes és tehetséges ifjú hölgy azonban nem is sejti, hogy ismert neve hamarosan mekkora veszélybe sodorja. Lázasan kutat páratlan tehetségű üvegfúvó őse életének rejtelmei után, s közben bízik abban, hogy új életre és talán szerelemre is talál Velencében, ám előbb meg kell küzdenie a múlt démonaival.
Miközben élete egyre jobban kiteljesedik és számtalan rég eltemetett titokra derít fényt, rájön, hogy a múlt talán soha nem lesz olyan áttetsző, mint a kifújt üveg…

Corradino és Nora Manin sorsa az időn átívelve összekapcsolódik, és mikor szörnyű titkok kerülnek napvilágra, a lány megérti, hogy csak akkor lelhet békére, ha tisztára mossa őse nevét.

Elég felemás érzéseket hagyott bennem ez a könyv, ugyanis lehetett volna igazán jó. Ahhoz azonban nem volt elég hosszú, hogy legyen ideje az olvasónak belefeledkeznie Velence világába (pedig milyen jó helyszín az). Arról nem is beszélve, hogy a szereplők sem sikerültek túl egyedire, így nem igazán tettek rám mély benyomást.

A múltban játszódó részeket jobban élveztem. Sok rejlett a történelmi háttérben, az üvegfúvók mesterségében, de ez elég kiaknázatlan maradt. A jelenben játszódó szál viszont pocsék volt. Kiszámítható, egy tipikus romantikus sztori, amiben nem történt semmi meglepő, Nora karaktere pedig olyan szinten unalmas volt, hogy azt nehéz szavakba önteni. Épp ezért nem is igazán érdekelt, hogy mi lesz a sorsa, bár már az elején lehetett sejteni, hogy hova fog kilyukadni ez az egész.

A borítóba viszont első látásra beleszerettem, még úgy is, hogy van rajta egy hatalmas baki. A rajta szereplő ajánlásnál azt írják, hogy „Susan Vreeland, A leány gyöngy fülbevalóval szerzője” – nos, ez engem egy kicsit szíven ütött, tekintve, hogy A leány gyöngy fülbevalóval az egyik kedvenc regényem, amit Tracy Chevalier írt. De tévedni emberi dolog, szóval ezt nem szeretném negatívumként felróni.

Összességében ez egy felejthető regény, amit 1-2 délután alatt átfut az ember, de nem kell tőle sokat várni, mert a fülszöveg több érdekességgel kecsegtet, mint amennyi valójában van benne.

Értékelés: 6/10 (de csakis azért, mert a múltban játszódó részek szórakoztatóak voltak)

Kiadó: I.P.C.
Kiadási év: 2010
Eredeti cím: The Glassbowler of Murano
Fordította: Fazekas Eszter
Oldalszám: 342

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: