Michael J. Sullivan: Az elfek tornya – Avempartha (Riyria-krónikák 2.)

avempartha
Fülszöveg:

A TITKOT EGY TORONY REJTI.
A SZÖRNYETEG LEGYŐZHETETLEN AKADÁLY.
A MEGOLDÁS MOST IS A KÉT TOLVAJ.

Amikor egy nincstelen fiatal nő felbéreli Royce-ot és Hadriant, hogy segítsenek megmenteni távoli falucskáját egy ismeretlen éjszakai támadó portyázásaitól, hőseink újra a varázsló Ezrahaddon bűvkörébe kerülnek. Míg Royce az ősi elftorony rejtélyét próbálja megfejteni, Hadrian megkísérli felkészíteni a falu népét a láthatatlan gyilkos ellen. Ismét egyszerű kardlopással kezdődik minden, ám szokás szerint az események sűrűjébe csöppenő kalandoraink az Elan jövőjéért folyó harc kulcsfiguráivá válnak…

A sorozat első részéről pár hónapja már áradoztam. És hogy a második rész hozta-e a színvonalat? Azt kell mondanom, hogy IGEN! Sőt, még jobb is volt, hiszen az első rész még bevezeti az embert ebbe a világba, ott még ismerkedtünk a főszereplőkkel, de itt már régi ismerősként tértek vissza.

Továbbra is nagyon szeretem Hadrian és Royce karakterét, remek csapatot alkotnak, viccesek és jól kiegészítik egymást. Ráadásul itt már 1-2 utalást is kaptunk a múltjukra, amiről remélhetőleg még többet megtudunk majd a későbbi kötetekben.

Az új szereplőket is megkedveltem, főleg Thrace-t és az apját, az egyház tagjait viszont kifejezetten utálom, de hát ők ezért vannak :D. Az egyetlen bánatom az volt, hogy Myron csak említés szintjén szerepelt, hiányolom a kedves kis szerzetest :(. Annak viszont örülök, hogy Ezrahaddon elég sokat szerepelt, bár az ő karaktere még mindig egy nagy kérdőjel, hisz nehéz eldönteni, hogy mit is akarhat valójában. Viszont épp ezért került be ő is a kedvenceim közé. Magnus felbukkanásának szintén örültem, végre az ő karakterét is megismerhettük egy kicsit és sokkal szimpatikusabb, mint amilyen az első kötetben volt.

Mivel azt mondtam, hogy az első kötet bevezetés volt a fontosabb karakterek és a világ szempontjából, ezért az Avemparthára azt kell mondanom, hogy ez pedig bevezetés volt a politikai keverésekbe. Megvannak a lényegesebb résztvevők, szóval a következő kötetben kezdődhetnek a politikai csatározások is.

Azt is muszáj bevallanom, hogy teljesen beleszerettem ebbe a borítóba. A harmadik köteté is nagyon szép, de nálam egyelőre az Avemparthaé a nyerő :D.

Fantasy rajongóknak továbbra is csak azt tudom mondani, hogy adjanak egy esélyt ennek a sorozatnak, mert megéri.

Értékelés: 4,5/5 (fél pont levonás pusztán azért, mert bár még jobb volt, mint az első kötet, de még ez is felvezetésnek érződik és akkor hogy fogom érzékeltetni később a pontokkal, hogy a további kötetek még jobbak :D?)

Ha pedig a harmadik kötet szintén tartja a színvonalat, vagy még dob is rá egyet, akkor nyugodt szívvel fogom kijelenteni, hogy a Riyria-krónikák bekerül a kedvenc sorozataim közé.

Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2013
Eredeti cím: Theft of Swords – Volume One of the Riyria Revelations – Book II: Avempartha
Fordította: Matolcsy Kálmán
Oldalszám: 374

2 hozzászólás

  1. 3. részt most olvasom és szerencsére tartja a színvonalat. Tele van meglepetésekkel. 🙂

    • Na, ennek örülök :D… már a 3. kötet is itt van nálam, de még várok vele egy kicsit (mert utána úgyis várhatok a 4. kötet megjelenésére T___T).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: