Mark Lawrence: Tövisek Királya (A széthullott birodalom 2.)

tovisek_kiralya
A fiú, aki király akart lenni, megszerezte a trónt…

Csaták százai perzselik fel a földeket, amint nagyurak és kiskirályok viaskodnak a széthullott birodalom uralmáért. A galádul lemészárolt anyja és öccse megbosszulásához vezető hosszú úton Honorous Jorg Ancrath herceg kiderítette, kik állnak valójában e végtelen háború mögött. Megismerte a játszmát, és elhatározta, hogy ő fogja letarolni a táblát, bármi áron.

Húszezres hadsereg vonul Jorg vára ellen, a próféciák és a nép istenített bajnokának vezetésével. Minden becsületes ember azért fohászkodik, hogy ez a dicső lovag egyesítse a birodalmat, begyógyítva sebeit. Minden jó király tudja, hogy meg kell hajolnia a túlerő és a jövendölések előtt, ha másért nem, hogy népét és birtokát mentse. De Jorg király nem jó király.

Jorg tisztában van vele, hogy a nála sokkal erősebb ellenséget tisztességes harcban nem győzheti le. Ám a tisztességes játszma sohasem szerepelt a tervei közt.

Az első kötetet anno kicsit furának tartottam. Tetszett, ugyanakkor hiányzott belőle valami: a karakterek kedvelhetősége. Jorg nem volt épp a legszimpatikusabb főszereplő, a többiekről viszont nem tudtunk meg annyit, amennyi elég lett volna ahhoz, hogy megkedveljem őket. Épp ezért lepett meg a 2. kötet már az elején, mert egy teljesen más Jorg jelent meg a lapjain. Egy olyan főszereplő, akinek igenis van emberi oldala és érthetőek a cselekedetei. Úgy tűnhet, hogy ez túl hirtelen változás, de az a legjobb az egészben, hogy ez nem igaz. Hiába másabb a karaktere már rögtön az első kötetben történtek után, mégis teljesen érthető ez a „változás” és nem tűnik erőltetettnek. Arról nem is beszélve, hogy ebben a kötetben már a többi karaktert is jobban megismerjük és közöttük is akadtak olyanok, akiket most már szeretek (pl. Katherine, Miana, stb.).  A fejezetek elején levő rövid karakter bemutatók pedig kifejezetten jól sikerültek. Ettől még az elején kicsit nehezen hangolódtam rá a sztorira, de később szinte letehetetlen volt.

Az egyetlen negatívum számomra az állatkínzásos rész volt… mindig nehezen verekszem át magam az ilyesmiken, még akkor is, ha okkal vannak a történetben.  Viszont ez bőven elég volt ahhoz, hogy Jorg apját megutáljam.

A világról is kiderült néhány dolog, előkerültek megint olyan dolgok, amik túlélték a pusztítást (amiről remélem a 3. kötetben még többet megtudunk, mert nagyon érdekelne :D).

Összességében ezt a kötetet sokkal pörgősebbnek és izgalmasabbnak éreztem, azoknak is bátran ajánlom, akiket az első kötet nem igazán győzött meg.

Értékelés: 4/5

Kiadó: Fumax
Kiadási év: 2013
Eredeti cím: King of Thorns
Fordította: Gy. Horváth László
Oldalszám: 500

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: