Ooima Yoshitoki: Koe no katachi

koe_no_katachi
A Koe no katachi oneshot verziója elég nagy sikereket ért el Japánban, így nem meglepő, hogy hamarosan jött a hír, miszerint lesz belőle sorozat. Ennek kifejezetten örültem, mert az az egy fejezet elég jóra sikerült ahhoz, hogy érdekeljen, ám kérdéses volt, hogy a mangaka mennyire tudja elmélyíteni a történetet.

Főszereplőink egy hallássérült lány, Nishimiya Shouko és egyik osztálytársa, Ishida Shouya. Nishimiyát nem igazán fogadják be az osztálytársai, sőt, ki is használják a fogyatékosságát és bántják, kiközösítik – Shouyvál az élen. Hamarosan azonban fordul a kocka, a többiek valamiért Shouya ellen fordulnak és megtapasztalja, milyen érzés az, amit tett… Nishimiya pedig időközben átmegy másik iskolába. Shouyát pár évig furdallja a lelkiismeret és úgy dönt, bocsánatot kér Nishimiyától, akivel össze is hozza a sors…

A sorozat verziónak a legnagyobb baja az, hogy bár olyan témákat vet fel,  amelyekről érdemes beszélni és elgondolkodni (kiközösítés, bántás, öngyilkosság), komolyabban mégsem megy bele egyikbe sem. Azt láthatjuk, hogyan piszkálják egymást a diákok és kb. ennyi. Egyedül Shouya gondolatait ismerjük meg jobban, a többi karakterre alig jut 1-1 fejezet. Arról nem is beszélve, hogy kb. a felénél elindul a lejtmenet és bejön a romantikus szál, ami nem vezet sehova. Ekkor kerülnek előtérbe a mellékszereplők is, akik mint említettem már, kaptak 1-2 fejezetet maguknak, de ez kevés volt ahhoz, hogy igazán megismerjük őket, ehelyett a fő cselekménytől vették el az oldalszámot.

És ha már karakterek: Shouya sikerült a legjobban, bár ez pusztán annak köszönhető, hogy az ő szemszögéből látjuk a legtöbb történést. Nishimiya nagyon  aranyos és könnyű a szívünkbe zárni, de én azért furcsának találtam, hogy ennyire könnyen megbocsátott mindenkinek. Jól jött volna legalább egy dühkitörés, na! Nem vagyok pszichológus, nem állítom, hogy tudom, hogyan viselkednek az emberek hasonló helyzetben, de nem hiszem, hogy ilyen nyugodtan tűrnék a történteket.

Összességében tehát a oneshot remek volt, a sorozat viszont már kevésbé. A leginkább az zavar, hogy simán lehetett volna ez is jó – sőt, talán még jobb is – ha a mangaka kicsit mélyebben beleás a szereplők lelkivilágába és nem marad ennyire felszínes. (spoiler)De komolyan, még Nishimiya öngyilkossági kísérlete sem tudott meghatni, pedig igazán erős jelenet lehetett volna.(spoiler vége)

A manga végén bejelentették, hogy érkezik az anime is. Annak is adok majd egy esélyt, hiszen a sorozat eleje tetszett és ki tudja, egy jó rendezővel talán az anime ütősebb lesz (bár most az egyszer azt kívánom, hogy merjenek rajta változtatni és másszanak bele jobban a kényes kérdésekbe). A nagyközönségnek azonban a manga is tetszett, szóval nyugodtan adjon neki mindenki egy esélyt.

Értékelés: 5/10

3 hozzászólás

  1. Te már a második vagy, aki ezt írja erről a mangáról. Ezek után nem tudom, hogy nézzem-e az animét, szerintem max. akkor fogom, ha nagyon laza lesz a szezon, amikor indul.

  2. Én még az eleje fele olvastam egy interjút Ooimával, azt hiszem abban mondta, hogy leginkább a kommunikáció hiánya vagy annak nehézsége a főtéma. Ezután erre a részre külön odafigyeltem, és szerintem bátor húzásai voltak Ooimának például, hogy sehol nem feliratozta a jelbeszédet.
    Shoukot szinte egyáltalán nem ismerjük meg, ezért nem is értettem miért lepődtek meg egyesek néhol. És ez mind Shouya kiközösítettségéből és töketlenségéből adódik, hogy nem kíváncsi másokra. És az események nem azért voltak ott, hogy azok ki legyenek tárgyalva, hanem főleg azt éreztették milyen ha nincsenek megbeszélve a dolgok.
    Szerintem ahogy a jelbeszédet nem kommunikálta az olvasó felé Ooima ezt is szándékosan akarta így.

    De én is inkább bátor húzásnak nevezem, hogy ezt végig vitte, mintsem a legjobb húzásnak. 🙂

    Amúgy én nem szeretem annyira a drámai műveket, nem vagyok oda a karakterekért bennük, ennyi nekem tökéletesen elég volt, amit megismertünk belőlük. Ezért én magasabbra fogom pontozni.

  3. Oneshot után a sorozat hatalmas csalódás volt. A közepéig még szépen alakult a páros kapcsolata, aztán bejött a sok selejt mellékszereplő, az addigi románc repült ki az ablakon, és hirtelen az egész manga átment egy társadalmi tanmesébe arról, hogy legyünk jóba mindenkivel ha beledöglünk is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: