Ismét elérkezett az év vége és ezzel a best of bejegyzés ideje. Őszintén szólva évről évre nehezebb megírnom ezt a posztot, szimplán azért, mert egyre kevesebb sorozatot nézek végig :D. Régebben alig-alig dobtam valamit, most viszont simán elbúcsúzom egy sorozattól, ha 4-5 rész alatt nem fog meg, hisz azalatt nézhetnék olyasmit, ami tetszik. Azért az idei termés jobb volt, mint a tavalyi… legalábbis most több olyan kategória is volt, ahova simán lett volna több jelöltem is (meg volt 1-2, ahova alig találtam valamit…). Természetesen megint csak azokat a sorozatokat vettem figyelembe, amik idén véget is értek + a Natsume 5. évadját elfogultság miatt kizártam :D. Ezzel a bejegyzéssel együtt pedig szeretnék minden kedves olvasómnak boldog új évet kívánni :)! → olvasásának folytatása
Kicsit felemás a viszonyom a sportanimékkel. Nincs semmi bajom a műfajjal, régebben nem voltam oda érte, de ma már szívesen ülök le megnézni 1-1 ilyen művet. Akad is köztük, amit imádok (ld. Prince of Tennis), de az is előfordul, hogy az idő múlásával lankad a lelkesedésem az adott sorozat iránt (ld. Kuroko no Basket). A Haikyuu nem sokkal a Kuroko no Basket 2. évadának befejezése után indult és le is szedtem az első részt, kicsit belepörgettem, de úgy voltam vele, hogy egy sportanimés csalódás után nincs kedvem még egyhez. Hogy tévedtem-e? De még mekkorát. → olvasásának folytatása
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a Boku Dake ga Inai Machi a szezon egyik legnagyobb durranása volt. Hogy megérdemelten-e? Nos, ezt nehéz megmondani. → olvasásának folytatása
Továbbra is igyekszem megnézni minél többet a World Masterpiece Theater animék közül, ugyanis ezek igencsak igényes alkotások. Ezúttal a Wakakusa Monogatari: Nan to Jou-senseire kerítettem sort. → olvasásának folytatása
Jó rég volt már toplistás bejegyzés, pedig tervezek még egy párat :D. Először is az openingek után jöjjenek az endingek! Az endingek esetében nem szoktak olyan “hű, de nagy szám” animációkat csinálni, szóval most csak azt vettem figyelembe, hogy mennyire jól vezetik le a részeket/mennyire passzolnak a sorozat hangulatához :). Sorrendet mondjuk nem állítottam, szóval ABC rendben követik egymást a “helyezettek”. → olvasásának folytatása
Először is: boldog új évet kívánok mindenkinek :)! Másodszor: 2016-ban megpróbálok több animéről külön posztot írni (idén is kimaradt egy pár…).
Az idei anime termésről röviden: nem volt túl jó. Idén jóval kevesebb sorozatot néztem végig, mint az előző években, elég sokat pihenőpályára tettem. Ráadásul a végignézettek sem feltétlen voltak igazán kiemelkedőek, így eléggé meggyűlt a bajom az idei listával (volt olyan kategória, ahova kb. egyetlen jelöltem se volt, szóval a végén beraktam még a “leginkább ez passzol ide” gondolatomat… viszont van néhány kategória, amit idén kihagytam, mert végképp nem tudtam mit berakni oda :’D). Na, de akkor lássuk a listát, amit végül sikerült összeügyeskednem. → olvasásának folytatása
Miyazaki Hayaot talán még azoknak sem kell bemutatnom, akik annyira nem érdeklődnek a japán kultúra iránt. Filmjei többségét szerencsére nálunk is kiadták DVD-n, a TV is szokta őket adni, néhány pedig még moziba is eljutott. Épp ezért fura, hogy a neves rendező egy régebbi sorozatát, a Mirai Shounen Conant viszonylag ritkán emlegetik a magyar animés körökben. Persze azt azért le kell szögezni, hogy nem egyedül követte el ezt az igazán élvezetes sorozatot, ugyanis a rendezők között szerepel Takahata Isao (az ő nevéhez fűződik az Akage no Anne, a Grave of the Fireflies, vagy a nemrég megjelent Kaguya-hime no monogatari) és Hayakawa Keiji is. → olvasásának folytatása
Nem akarom előre leírni az adaptációt, de… fúj! Mi van a karakterekkel? Először ezt a képet láttam meg a tervekről, de hirtelen azt hittem, hogy fanartok :’D. Hogy néz már ki szegény Mitsuhide? Gondoltam animálva majd jobban fog kinézni, de nem. Shirayuki még oké, Zen viszont sokszor nem is emlékeztet a mangabeli énjére. Várható volt, hogy a dizájn nem lesz annyira szép, mint Akizuki Sorata rajzai, de azért ennél jobbat vártam (pláne, hogy az Akatsuki no Yona pl. milyen szép volt). De majd elválik, milyen lesz a végeredmény… én mindenesetre mindig is inkább olyan Natsume-stílusban képzeltem el a színeket :D.
Leara blogja 