Yoshida Morohe: Inari, Konkon, Koi Iroha.

Néha előfordul, hogy egy történet annyira felkelti a figyelmemet, hogy képtelen vagyok megvárni, míg a belőle készült adaptáció véget ér és muszáj elkezdenem a mangát. Nos, ez is egy ilyen eset volt :D. Általában külön szoktam írni az animékről és mangákról, de most ebben a bejegyzésben letudom mindkettőt.

Történet: biztos sokan gondoltak már arra, hogy de jó lenne valaki másnak lenni. Főszereplőnk, Inari pedig erre esélyt is kap. Egyik nap iskolába menet megment egy bajba jutott kis rókadémont. A helyi istennő annyira hálás neki, hogy ezért cserébe teljesíti egy kívánságát. Inarinak régóta tetszik az egyik osztálytársa, Tanbabashi… viszont úgy vette észre, hogy a fiú a suli szépségéért, Sumizoméért van oda. Végső elkeseredésében ezért azt kívánja, hogy hadd váljon Sumizome-sanná. Ez teljesül is, viszont hamar rájön, hogy ezzel sok bajba kerülhet, így megkéri Uka-samát (az istennőt), hogy változtassa vissza. Ám egy embernek csak egy kívánságát szabad teljesíteniük, így Uka végül átadja isteni erejének egy részét Inarinak, aminek segítségével vissza tud változni, ha pedig akarja, azzá változhat, akivé szeretne. Inari ennek az isteni erőnek köszönhetően továbbra is láthatja Ukát és gyorsan össze is barátkoznak…

Nos, kb. ennyi röviden a történet. Nem tűnik semmi extrának. Én pedig nem állítom, hogy az lenne. Ettől függetlenül annyira jól össze van rakva az egész, hogy még a klisék ellenére is rendkívül élvezetes mű. Igaz, hogy seinenként fut, de szerintem ez remek szórakozást nyújthat azoknak is, akik a shoujokat szeretik.

Számomra a sorozat legnagyobb erőssége a szereplőkben rejlik. Egy-kettőre megkedveltem mindenkit és bár sokan mondják, hogy őket inkább csak az Uka&Touka szál érdekli, mert hogy az „Inari&Tanbabashi dolog olyan megszokott és unalmas”, én épp annyira élvezem a ő részeiket is. Mégpedig azért, mert bár sok olyan sorozattal volt dolgom, ami középiskolások szerelmi életével foglalkozik, mégis Inari az, aki a leginkább emlékeztet egy igazán szerelmes tinire :D. Arról nem is beszélve, hogy szeretem azokat az apróságokat, amik a szereplők egymás iránti érzéseire utalnak… egyszerűen bűbájos az egésznek a hangulata.

Sok manga foglalkozik az ember-isten (vagy youkai, stb.) kapcsolatokkal és természetesen itt is előjön. Elsősorban főleg Uka és Inari esetében, hiszen nem mindenki nézi jó szemmel, hogy Uka az erejének egy részét Inarinak adta. De képbe került már az ember-isten közötti szerelem is, bár ennél azért még csak most jönnek majd a bonyodalmak.

A másik pozitívum, hogy a mangaka nem húzza el a dolgokat. Tényleg folyamatosan alakulnak a dolgok és természetesnek hatnak. Itt egy kis spoiler következik (a 39. fejezetig): jó példa erre Inari és Tanbabashi kapcsolata. Bár Inari kb. első látásra beleszeretett Tanbabashiba, azért nem ennyiben merült ki az egész, hiszen később azért össze is barátkozott vele. Tanbabashi pedig bár később eszmélt, de miután ő is egyre jobban megismerte Inarit, egyre jobban meg is szerette. Igazán ez a része tetszik, hogy nem volt „szerelem első látásra” mindkét fél felől, hanem Inari „megdolgozott” azért, hogy végre összejöjjenek :D.

Pont a héten ért vége az anime adaptáció is, amire összességében azt mondhatom, hogy jól sikerült. Sokat dobott rajta a seiyuu-gárda és a zene is. Az egyetlen negatívum, hogy mindössze 10 részes lett, így a dolgok sokkal gyorsabban történtek, mint a mangában, ahol azért természetesebbnek tűnt a szereplők közti viszonyok változása. A legnagyobb bajom pedig az volt, hogy az utolsó részben kissé túldramatizálták a dolgokat, szerintem a mangás változat jobb lett volna.

Szóval nem állítom, hogy annyira eredeti lenne ez a manga, de minden megvan benne, amiért egy sorozatot szeretni lehet. Engem most nagyon telibe talált, szóval tudom, hogy talán túlzó a 9/10-es értékelésem, de tényleg előfordul, hogy valami pont jókor találja meg az olvasót, aki más esetben talán pár fejezet után félrerakná az adott művet, nem pedig élvezettel végigolvasná :).

A bejegyzés 39 fejezet alapján íródott, szóval a változtatás jogát fenntartom :D.